Döbrögiék

Az az igazság, hogy jól kitolt velünk Ludas Matyi, úgyhogy a laza hétvégével, az előző bejegyzés gyakorlatilag okafogyottá vált, az óvoda, mint olyan pedig szürreális jövőképpé. Csemetém vasárnap délután átváltott frissen vett malac üzemmódba és éktelen üvöltésbe kezdett, hogy fáj a hasa. Kilátogattunk a kétbetűsbe, továbbra is ordító üzemmód. Aztán 2 perc hasnyomkodás után diagnosztizáltam neki egy vakbélgyulladást, ezzel egyenes arányban kiborultam és leüvöltöttem a gyerek apját. Ennek a fele sem tréfa alapon kivonultunk az ügyeletre. Gyerek először nem akart jönni, majd nem akart kommunikálni az orvossal. Miközben én már láttam magam előtt a perforációt, a villogó műtő feliratot, sőt még a susogó zöld ruhák hangját is hallottam, kiderült, hogy nem acut a hasa. Erre mondjuk várnunk kellett 10 percet, mert két tizenévest darázs csípett és naná, hogy az ügyeleten kellett elmagyarázni nekik, hogy Calcium és kész, a nagyanyjuk térde kalácsa. Visszatérve a csibére, mondom a dokinak hoztam ám vizeletet, közben vállon veregettem képzeletben magam, elfelejtve, hogy büdös az öndicséret. Bingó! Áll benne a genny, a 1.5 hetes antibiotikum kúra ellenére. Újabb ezúttal lórúgásnyi adag, a gyomra már totál kész van szerencsétlen kölöknek, szóval ezúton üzenném Matyinknak, hogy bár nem tudjuk mit vétettünk, de köszönjük megvolt a 3 és az már tényleg a bónusz, hogy a kicsi éjszakánként az egyszerre áttörő 4! szemfogával visít, köhög-taknyol szimultán és a segge olyan akár a pipacs. Szóval tépje vagy tömje a lúdját, de nekem ebből már k-ra elegem van, csókoltatom Döbröginé.

Ritkán írok apukámról. Fél év telt el, nap, mint nap eszembe jut, a hangja, a mosolya, a telefonomban ott a száma...sokszor hívnám, nagyon. Anya az idő elteltével egyre rosszabbul viseli. Nem beszél róla, nem jár haza, eltetette velem a képét. Teljes tagadás, amiből nehéz kimászni...menne utána... ha ez így működne. De a gyermeki agy empatikusabb, kihallgattam egy fürdőszobai párbeszédet és jól elsírtam magam:
- Mama azért vagy szomorú, mert hiányzik papa?
- Igen kicsim.
- Ne félj, majd én megmentelek.

Azért, hogy pozitív dolgok is kerüljenek a mérlegünk serpenyőjébe. Végre sikerült rábeszélnem a Zuram, hogy tartsunk legalább 1db kisállatot, a lányoknak felelősségtudat stb. Erre közölte, hogy szerinte ez a kisállat nekem kell (cöcö), amúgy meg jöhet, de a szarát én takarítom. Szóval úgy 2 hét és érkezik, addig lehet találgatni, hogy ugyan ki költözik be hozzánk:) Esetlegesen jutalmazom a helyes megfejtőt :)

Városunkban nagy vezetékcserék vannak áramilag (mondjuk szerintem inkább lopásbiztosat akarnak) be is dobták a fecnit, hogy ekkor és ekkor egész nap reggel fél 9-től nem fog dzsavelni a petró. Kicscsaládom felkel, Zuram közli, hogy akkor most gyorsan kever vagy 5 adag ragasztót (szigtelünk), majd 8.00-kor azzal a lendülettel, ahogy kimegy az ajtón, elmegy az áram. Sebaj (Tóbiás). Menjünk akkor Miskolcra ügyintézni. Mennyire nem bír meglenni az ember elektromosság nélkül, be akartam kapcsolni a gépet, hogy megnézzem a nyitva tartást, majd mesét a tv-n a gyerekeknek, kakaót or kávét a mikróba. A full extra pedig az volt, amikor is Kirának beküldtem a sós tengervizet az orrába, mindenütt lóg és folyik a cucc, nyomom az orrszívó-porrszivó gombját, ühüm....nincs áram. Nézek a Zuramra, hogy most akkor mi a lófütty legyen...és ő a Hős odaállt az orrszívó másik végére ügyeletes porszívónak. Idilli képet mutattunk, a gyerek kitágult pupillákkal kamillázott, hogy most akkor hol a brümmögés, én nagyon röhögtem, a zuram meg nagyon köpködött, amikor túlszívta magát. :) A miskóóci út hasonló jól sikerült, csak pár szösszenetet emelnék ki, én a kicsivel bent ügyintézni, apjuk kint hánytatja Szonját egy karácsonyi fém süteményes dobozba. (Ne kérdezzétek honnan volt a kocsiba.) Snitt. Drogériában fizetek a pénztárnál Kirát annyi időre teszem le, amíg előveszem a pénztárcám, mire odanézek éppen a biztonsági őr veszi kifelé a frissen felcsapott dekoratőrt, az üzlet kirakatából!!! Snitt! A zuram 4x nem találja a lehajtót a kórházhoz, mondom 4x, mindezt negyed órával az időpontunk előtt, mivel ezen kicsit kiakadtam, ő bosszúból nem tesz ki minket a plázánál, mondván két gyerekkel ne legyek már ekkora térben (cöcö), bezzeg a 10x ekkora parkban lehetek velük makkot szedni, miközben az egyik azon nyavajog, hogy fáj a hasa, a másik meg minden két és négylábú után rohan a karikalábain. A lényeg, szánalmas a férjem üzletpolitikája na. :)

Szóval ezek mennek minálunk, így hajnal 4 tájt egy újabb áramszünetes nap előtt. Pusszantás és remélem ez a hajnalhasadás már köszönti a legújabb földlakónkat Zsigut is. Ilyenkor amikor az Ég a Földdel összeér, előtör bennem is, hogy de jó lenne mégegyszer.....:) Snitt!