Biza ezzel a szóval jellemezte ma Gyöngyi óvónéni Szonját. Tudom, hogy igaza van. Mert jelen pillanatban azt szeretné csinálni az óvodában, amit akar. Még szerencse, hogy azt is hozzátette az óvónéni,hogy igen-igen azért kialakul majd ez. Khmm, mondtam már, anyja lánya. Itthon közel 1.5 éve nem aludt délután, természetesen biztos voltam benne, hogy óvodában sem fog. Kirával nagy boldogan indultunk érte, benyitok a csoportszobába és a fenti kép fogadott. Biza elaludt a csibe, igaz, hogy előtette öntörvényűen kidobta az ágyból a párnát, majd a zoknitól és a hajgumitól is megszabadult és két óvónénit is lefárasztott, de elaludt. Abban a pillanatban, hogy óvónéni elővette a telefont, hogy akkor most szólok anyának, hogy jöjjön érted: "nem óvónéni ne szóljál, már alszok is." Gondoltam, hogy gáz lesz az ébresztéssel cirka 1 óra alvás után. Már csak mi voltunk a szobában, Kira rámolt, Szonja pedig nem akart ébredni, naná, hogy Sirás lett a vége, mint Republicéknál. Hazáig, fennhangon, szakaszosan. Mindent beígértem, még a csillagokat is az égről szerintem, megvesztegetésre szolgáló csoki is lapult a táskában és elhangzott a soha többet nem jövünk oviba szlogen is. Hasztalan, hazaérve leültünk a lépcsőre és előadtam a nagymonológot arról, hogy milyen végtelenül szomorú voltam én is és Kira is, hogy nem is örült nekünk egy kicsit sem. Holnap mi hozzuk haza a szomszéd kislány is, mert az anyukának dolga van, hát reménykedem, hogy ebben az esetben elmarad a nagyjelenet...bár ahogy a kitartását ismerem. Szóval kezdem magam eszköztelennek érezni és meg mondom őszintén már gyomorgörccsel indulok el itthonról érte, ami nem sokat lendít előre a helyzeten. Nem tudom meddig fog ez tartani, hogy nem akar hazajönni az óvodából, de az egész hacacáré elején nem gondoltam volna, hogy ez lesz a mi nagy beszoktatási problémánk. Főleg, hogy sokan csak megmosolyognak, hogy de aranyos úgy szereti az ovit, haza se akar menni...Jham, csak közben meg őrlődöm, hogy bakker mit csináljak, hogy hozzam haza...lesz-e olyan nap,hogy egyszer majd nem csapja ki a biztosítékot a hazajövetel...Különben meg, ennyire szar neki itthon, hogy haza se akar jönni?! Nem egyszerű na, nekünk kettőnknek, öntörvényűen...jövő szerdán pedig jön az első szülői értekezlet...ajvéééé....
5 megjegyzés:
Óvó néni kiváló emberismerő ezek szerint. :) Te pedig ne ostorozd már magad. Onnan közelíts inkább a problémához, hogy mennyire jó, hogy úgy tudtad szeretni (minden előzmény dacára), hogy képes nélküled is így boldogulni egy vadidegen környezetben. :)
Én azt gondolom egyébként, olvasva az ovis posztokat, meg már ugye több éve benneteket, hogy egyszerűen csak "túl van pörögve" a sok új élménytől, és ezt ő így tudja levezetni. Ráadásul azért attól, hogy ő ezt így kisujjból abszolválta, a lelke mélyén pontosan tudja, hogy téged és Kirát úgy hagyott otthon, hogy Kiráé minden, ami sokáig csak az övé volt, és miután megszületett a kishúga is, csak kicsit osztozott.. de ezt ő nem tudja megfogalmazni még.. ámde ha csap egy éktelen hisztériát azért, hogy nem akar hazajönni, minden idegszáladdal CSAK és KIZÁRÓLAG az övé leszel azonnal. :)
Kis mazsola.. remélem hamar megtalálja az arany középutat.
Amúgy meg, minden tiszteletem a Tied, én bevallom, nem tudnám ezt ilyen jól tolerálni. :)
Óvó nénik nem tanácsoltak semmit?
Köszönöm Dius!
Óvó néniknek nincs tanács, hiába ecseteltem, hogy talán jó lenne, ha nem ilyen éles lenne a szituációváltás, igazából onnantól, hogy beértem, enyém volt az ébresztéses probléma.
Hidd el én sem sokáig tudom ezt tolerálni, igaz ma elalváskor megígérte, hogy holnap flottul hazajövünk...khmmm :)
Remélem azért az óvó nénik ennél sokkal együttműködőbbek és segítőkészebbek lesznek. :)
De ne is legyen erre szükség. :)
Gondolok rátok holnap is. :))
Olyankor mesz erte, mikor mar a tobbi gyerek is megy haza?
Mert ez nem volt vilagos nekem.
Ha nem, akkor en ugy csinalnam, hogy keson megyek erte, hogy mar csak par gyerek maradjon, es lassa, hogy ok is mennek haza.
Ha ez eddig is igy volt, akkor nem tudom.
Most az jutott eszembe, hogy esetleg, ha Kira nelkul mennel erte, hogy "csak ketten" legyetek, mikor mentek haza. Akkor csak az ove lennel arra az idore. Persze, csak ha meg lehet ezt oldani.
Mariann, mi hagytuk el utoljára a "tetthelyt" az sem baj, ha már az óvónéni is indul haza. Már tiszta görcs a gyomrom, itt nyugtatgatom magam :)Ma nem viszem Kirát, itthon marad anyukámmal, a kispajtással jövünk haza.
Megjegyzés küldése