2011. december 27., kedd

Akkor most a mi karácsonyunk....









Nya szóval, mivel én mint naiv lélek szeretném minél tovább fenntartani lányaimban a misztériumot, a csodát, a hitet és mindent ami ezzel jár. Mert úgy gondolom, hogy nincs szebb annál, mint rácsodálkozni a csodákra. Ennek fényében ráizzítottam a csajokra ama feszültséget, ha gyorsan alszanak, reggelre az angyalok elhozzák a fát, gömböstől, csillagostól, csillogva-villogva. Éppen ennyi kellett a gyerekfüleknek a teljes extázishoz, sőt biza így esett meg, hogy két igen fáradt angyal aggatta a díszeket éjfél körül és a fáradtságos munka után éppen nyugovóra tértek, amikor a legkisebb ébredt hajnaltájt némi tejfröccsre szomjazva és ámuldozott a fa láttán jó félórát. Reggel aztán volt nagy boldogság a csajoknak, na meg nekünk látva az örömük. Délelőtt befejeztük a főzőcskét, aztán a lányok annyira pörögtek a púpjukon, hogy jobbnak láttuk ha még ebéd előtt lepakolja a jézuska az ajándékait. Na ami ezután jött, wááá babakonyha és itt le is ragadtak, ahogy Kira a qweent járszó egy szál mikusapkás, cumisüveges táncoló plüsscsecsemőnél (azóta már túlesett pár elemcserén). Akkor a volt a boldogság, hogy este hatkor kidőltek a csajok, biztosítva az éjszakába nyúl hacacárét. 25.-én újfent elfogyasztottunk fejenként cirka 25 kávét és egyéb frissen főtt műanyagot, qween zenei aláfestéssel. Kimentem nagyobikommal a temetőre is, szerintem boldogan néztek minket a nagyszülők fentről, ahogy közösen imádkozunk. Tegnap aztán megérkezett a bátyám, azóta Szonja viharért táncol, lévén sárkányrepülőt kapott, mondjuk ebben nagy partnere a Zuram is. Miután kicsüngték magukat a tesómon, újra ötösként maradtunk, kicsit vigasztaltam anyukámat, nagyon elérzékenyült, kicsit mindnyájan, hiszen ez volt az első ünnepünk, hogy apu nem volt velünk. Ma reggel 10-ig aludtunk mindnyájan, hiszen ki kellett pihenni a karácsonyi fáradalmainkat. Egy szóval nem tudnám jellemezni a karácsonyunkat, de azt eltudom mondani mi volt a legszebb, a karácsonyfa fényeit látni a rá csodálkozó két szempárban...vannak pillanatok melyek örökbe belém vésődnek, ez az egyik ilyen pillanat volt.

Nincsenek megjegyzések: