Még mindig karácsony...

Mindnyájunk életében az ünnepek rendkívül fontos szerepet kapnak, s talán az egyik legfontosabb közöttük is a karácsony. Mindenki a maga módján ünnepel, de ha a karácsony közeledik, legtöbbünket örörmteli várakozás tölti el, miközben várjuk a szentestét, a feldiszitett csillogó fenyőt, a felhőtlen együttlétet, az áhitott ajándékokatm a szeretetet és a nyugalmat, egyszóval az ünnepet. Az emberek legfőbb vágya a szeretet, hiszen a szeretet nélkül még a boldogságunkat sem találjuk meg. Számtalanszor kivántunk mát boldog, békés karácsonyt ismerőseinknek, családtagjainknak. E puszta szavak mögött, ott volt tiszta, igazi, érző emberi gondolat, vagy csak megszokásból mondtuk, mert mindneki igy teszi? Arra tanitottak bennünket, hogy legyen békesség közöttünk, hogy látható legyen rajtunk az egymás iránti megértés. Törekednünk kellene erre és nem csak a szeretet ünnepe előtt, advent idején, hanem a hétköznapokon is. Nehéz etek között a gondolatok között nem tétován elmerengeni, hiszen naponta, a nap minden percében küzdenünk kell önmagunkkal, környezetünkkel, embertársainkkal, a természeti erőkkel vagy a belénk éghett sztereotipiákkal. A harc hol élesebb, hol alábbhagy, de karácsonykor illendően a béke fátylát teritjük a természetünkből fakadó, küzdelemre mindig kész lelki kényszerünkre. Nehéz kilépni a mindennapok szüntelen, apró kis harcaiból, a szakadatlan feszült készültségi állapotból, egyszóval a szürke hétköznapokból. Pedig mennyi célunk, vágyunk akadt meg pusztán azon, hogy küzdeni akartunk akkor is, ha a dolog egy mosollyal rendezhető, vagy egy durvának gondolt szó, vagy mozdulat túlreakcióra késztet bennünket. Remélem és hiszem, hogy talán majd egyszer sikerül időben rendezni gondolatainkat, szándékainkat és tetteinket. Hiszem, hogy a rend utáni vágyunk legyőzi ragadozó hajlamainkat. Hiszem, hogy a karácsony tovább is tarthat az év utolsó havának utolsó heténél. Hiszem, hogy az emberek békében is élhetnek egymással. Meggyőződésem az is, hogy elesett embertársaink segitése nem merül ki karácsonyi szeretetcsomag átadásával. Hiszem, hogy eljön az a nap, amikor karácsonykor sem fagynak halálra emberek, s az ünnep sugallta bőség és jóság a mindennapok részévé válhat. Nehéz kizökkenni a napi élet ridegségéből, de ha csak egyszer is megtehetnénk, hogy a hétköznapokra is át tudnánk menteni az ünnepi ragyogás egy kis részét, talán saját életünket és tetteinket is a szeretet és megértés hathatná át. A karácsony csupán az év két napja, de életünket döntően a többi 363 nap határozza meg. Kivánom, hogy őrizzünk meg minden további napra a karácsonyi csillagszóróból egy picinyke szikrát.