Mivel már több hete Szonja komplett Mikulázban égett, hétfő délutánra már olyannyira fokozottá vált a hangulat, hogy hazafelé az oviból egyszer az égen látta repülni a piros ruhást a szánján, majd egy fenyőfa tetejére helyezte Rudolf segédletével a csillagot. Megszületett a döntés, hogy akkor csizmákat ablakba ki, mert kedd reggel az oviban teszi tiszteletét a Télapó és mivel renitens késők vagyunk, minden valószínűség szerint nem érünk időben oda, ha csak reggelre lesznek megpakolva a cipőcskék. Kiskirálylány 5 percenként ellenőrizte a lábbelik tartalmát, szóval nem volt könnyű dolga Mikulásunknak, hogy észrevétlenül hagyja nálunk az ajándékait. Aztán csak bezörgettek az ablakon, annyira figyeltem a két csibét, hogy alig sikerült megörökítenem. Nagyobbikunk attól esett teljes extázisba, hogy itt volt, perceken át visítva fel-le ugrált az ágyon, nem is foglalta le, hogy mit is hozott neki. Kisebbikünk pedig módszeresen nekitámadt a csokimikulásoknak, megfosztotta őket ruházatuktól és nagy élvezettel roppantotta össze valamennyit. Ültek a papír és ajándékhalmaz közepén és vigyorogtak. Volt olyan hülye a Mikulás, hogy hozott egy mikrofont Szonjának, ami rögötn mindkét gézengúznál kedvenc lett és nagyon-nagyon jól bírja a strapát elemügyileg. Annak örömére, hogy ezt csizmaországban gyártották és nem kisz kicsike sájga emberkék elég érdekes dallamvilága van, a Baj van a részeg tengerésszel örökérvényűnél nagyot röhögtem. Éppen karácsonyi díszt festegettünk Szonjával, miközben Kira kóstolgatta a festéket, amikor újabb zörgetés. Tadam, Keriapu Mikulása is ideért, virgácsostól. Delikvensünk ezt kissé zokon vette, először azt hitte tévedés történt, majd közölte, hogy akár bele is dobhatnánk a kandallóba. Nehezen ment az elalvás, hiszen a Télapó azt írta neki a válaszlevélben, hogy másnap személyesen találkoznak az oviban. Itt mi voltunk az elsők, óvónéni vigyorgott is a korai megjelenésünkön, de most nem volt nehéz hiszen a kis bóbita csoportosunk hajnal 5-kor kelt. Felvettünk az ünnepi gúnyát, ma pedig megkaptm a képeket is, amint a kiscsoportos megszeppentem ül a kissé borvirágosnak sminkelt Mikulás ölében. Valamint további képeket, amin dedünk körbepózol az óvónők ölében, közölte is a középső csoportos óvónéni, hogy akkor a hugit belizingelné a csoportjába 2013-ban! :) Jött a mesélés, hogy az egyik Mikulás, naná, hogy kettő volt itt is, párosával járnak ők is, mint a virsli mérges volt és azt mondta kicsit rosszak voltak. Hazaérve még bepróbálkozott, hogy nem lehetne-e újfent kitenni a csizmákat, amire előadtam egy litániát, hogy a Miku már hazament, Rudolfék is éppen zuzmót esznek, úgyhogy mostantól a Jézuska vette fel a figyelő pozíciót. Ezért szeretem a gyermeki világot, Kira tejbetök vigyorral örül, Szonja pedig körülfonja dundi kezeit a nyakamon és közli: "Gyönyörű Mikulásunk volt, csodálatos ajándékokat kaptunk!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése