Hát meg kell mondjam elég reményvesztetten indultunk neki a mai farsangnak. De ha (hülye)anya megígéri, hogy igenis életünk első ovisfarsangján részt veszünk, akkor nincs az a szakadó hóesés és hófúvás ami eltántorít. Szóval eltemettük a telet, jöhet az olvadás. Reggel még azt gondoltam, hogy szánkóval hamarabb felérünk, igen ám, de hiába volt hó, nem csúszott, úgyhogy nagy lihegve felvonszoltam az intézetig és ott beparkoltunk a biciklitárolóba. Hála az égnek Szonja már egész jól van, ma estére viszont mi dőltünk ki Bundással szimultán, azt mondanom sem kell, hogy ezek a gyerekvírusok kb 20X szarabbak egy felnőttnél. Nade, visszakanyarodva, az a helyzet, hogy hősiesen leküzdöttük az elemeket és eljutottunk az oviba. Hát nem kicsit maradt tátva a szája a kisasszonynak, ugyanis, amíg az egyik óvó néni derékig érő szőke parókában táncolt éppen egy lufihegy közepén, addig a másik cicának beöltözve ropta, daduska néni pedig mindenféle színekben pompázó hajzuhatagot viselt. Tombolt a zene és mindenfelé jelmezes törpék rohangásztak. Nagyon szeretem ezt az óvodát, nem csak azért, mert mindenki ismeri a csibét név szerint és mindig mindenki mosolyog, hanem azért is, mert az itt dolgozók nem szűntek meg gyereknek lenni. Szóval kicsomagoltam Szonját a 2cm hóból és 6 köbméternyi ruhából. Magára aggatta a cicajelmezét, igaz bajszot nem festhettem, de ez irányú vágyaimat kiéltem a Csöppön, aki minden hülyeségemben partner. Körülbelül 5x elismételte, hogy adjon-e puszit, enyhe jelzés arra, hogy húzhatnék már innen, de én úgy maradtam volna...olyan jó volt a hangulat. Azért csak elballagtam, s mivel azért betegecske még megegyeztünk, hogy korán érte megyek, hááát barátaim kb 40 percet vártam a cicalányra, mert nem akaródzott neki hazaindulni. Sok mindent megért ez a pár órácska, ilyenkor mondom azt, hogy mit nekem hó, sajgó fej és dudaorr. Közölte, hogy jövőre pillangó akar lenni, ez mondjuk délben volt, öt körül már tulipán volt a műsor...imádom és felhívom mindenki figyelmét, különösen Barbaráét, hogy megcsináltam a masnit, én a két bal kezemmel. :) Most pedig megyek és csendesen elagonizálgatok a százas zsebi társaságában...miközben Bundival versenyt tüsszögünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése