Azt hiszem az elmúlt napokat ezzel az egy szóval tudnám jellemezni. A következő sorokban ezeket a dolgokat szeretném idevetni, amiben nagy valószínűség szerint, semmi összefüggés nem lesz, pontosan úgy, ahogy a fejembe is be van hajigálva :)
Úgy gondoltam, hogy húsvét tiszteletére kialszom magam, az elmúlt héten erre nem sok esélyem volt, hiszen nem egy hajnali pirkadat itt ért a gép előtt, mert dolgoztam. A lányok kellően kitombolták magukat, nem aludt egyik sem a délután folyamán, szóval minden esély megvolt a hosszú alvásra. Mondom volt, mert hajnal 5-kor arra ébredtem, hogy egy nehézbombázó és egy kézigránát landol mellettem kétoldalt és ágybombázásuknak köszönhetően én először vigyázzállásban feküdtem, majd kikucorodtam a konyhába kávézni, ők meg kiterülve alszanak a helyemen.
Ma nyúlkeresés is lesz, de egyrészt olyan hideg van kint, hogy tuti befagy a nyúl s....lyuka, nincs mint kitojni a tojást, ez amúgy akkora hülyeség, úgyhogy szerintem a lakásban lesz majd tojásvadászat. A lányoknak varázspálcát vettem, és éppen tegnap magyarázta el Szonja, hogy ő egy rózsaszín szívecskés varázspálcát kér a nyúltól, és bingó az egyiket tökéletesen körülírta, pedig első körben a lilát szántam neki:) Megjegyezték, hogy most akkor nem úgy van, hogy a fiúk locsolkodnak, a lányok meg adnak nekik tojást. Elvileg igen, de el tudom képzelni azt a szitut, amikor a fiú és lány testvérpár húsvétol, a a kisfiú hazajön egy teszkós szatyor tojással, a kislány meg kellően "illatozva" üvölt, mert neki még azt a tojást is oda kellett adni, ami otthon volt. Szóval a női egyenjogúság lelkes képviselőjeként nálunk tojik a nyúl. :) A lányoknak, főként Szoninak beszéltem a feltámadásról, hát csak úgy záporoztak a kérdések, legalább úgy éreztem magam, mint az államvizsgámon.
Ma tojást is festünk, instant verziót is vettem, ergó rá kell húzni a csilivilit a tojásra, majd bedobni forró vízbe. Oké-oké azért festünk majd rendesen is, úgy értem, amivel ki lehet kenni mindent és mindenkit.
Szonja mostanában nonstop jelleggel haverokat akar minden délután maga köré, és ezügyben telefonálgat. Közölte, hogy hívjam már fel a keresztapját, hogy jöjjenek le kicsit. Odadoma telefont és amikor a gyerek már 10x ismétli el, hogy Szia Keriapu, Szonja vagyok, kikaptam a kezéből és nem éppen virágos jelzős szerkezettel közöltem, hogy Basszus Zsolti, ne légy már ilyen gyík, hogy nem ismered meg a keresztlányod, ez már a papírbarát verzió. Mire egy kellemes, de ismeretlen bariton megszólal, én megismerném, de én Feri vagyok. Ilyenkor egy nő mit csinál, leégve, és zavartan nyeherészve elnézést kér, majd rohamtempóban leteszi a telefont.
Nagyobbikunk egyébként kisvárosunk történelmének része lett a héten, ugyanis jóapja a főtérünkön csinált éppen terméskőből kerítést a jány meg odacsaphatott egy fakni betont és ráhelyezhetett egy követ mindezt szakszerűen és üdvözült mosollyal, az unokáknak majd rámutat egy tetszés szerinti kőre ők meg majd ámulva nézik a nagymuter, hogy milyen fain csaj volt 4 évesen.
Szerda reggel egyébként összebeszélhettek a csajok, mert mind a ketten szökést kíséreltek meg, igaz különböző objektumokból. Szonja bevonult az óvodában a csoportba, majd azzal a lendülettel hátraarcban likvidált és Manó portásbácsi kapta el, ezen oknál fogva nem sikerült egy nappal meghosszabbítania a szünetet, mondjuk én is majdnem egy hátraarcot csináltam, amikor megláttam a fotókat róluk, amit egy profi készített, Szonjának 10 pontos lett, vagyis 10 kilóval nehezebbnek és 10 évvel öregebbnek néz ki rajta. Mindeközben hazaérve anyukám viaszfehéren zihálva várt, ugyanis Kira is akciózott, miközben úgy csinált, mint aki lekesen Elmót néz, anyám elment a wc-re kiérve sehol nem találta. A kis szikiszökevény kiment a bejárati ajtón, becsukta maga után majd talpig pizsirugiban levonult a lépcsőn és rohamléptekkel közelítette meg a vizes fűben a trambulint.
Szerdán szólt egy nagyon régi és nagyon kedves betegem is a lányoknak, hogy szeretne beszélni velem, én meg bár bent voltam az intézetben, de rohantam és odavetettem, hogy oké holnap. Aznap éjjel meghalt, utálom magam, annyiszor megfogadtam már, hogy lehet, hogy nincs holnap és mégis halogatok.
Támadt egy ötletem, hogy a blogot szeretném nyomtatásban, bekötve látni, egy kedves barátom ismerőse vállalta ezt a nem csekély feladatot, grafomán mivoltomból kifolyólag az első 5 év története 3 kötetes mű lesz. A szimpatikus modern guttenberg fiatalembertől a következő emailt kaptam:" Ha ezt Tolsztoj látná sírva csapkodná a falhoz a Háború és békét."
Bundinak még konkrét meló továbbra sincs, de kedves és segíteni akaró emberek szerencsére igen, úgyhogy remélem, hogy hamarosan ez a frusztráltság és ideges vibrálás ami körülveszi megszűnik.
A nagyobbik a szülinapja alkalmából a realitások talajára lépett tortaügyben rózsaszín virág alakú tortát kér pillangókkal, neeem, nem én fogom megcsinálni, ennyire azért ismerhettek már, nálam az egyszerű gyümölcstorta a non plus ultra. Szombatra kérjük a jóidőt idevuduzni:)
Nagyon el kellene adnunk az ózdi házat, és mivel a bátyám épp beteg, én járok a vevőknek mutogatni, már ha éppen van aki megnézze. Nagyon büszke voltam magamra, mert közölte a párocska, hogy nekik kell, szemeim előtt villogtak a nullák már adtam volna a pacsit, mire közölte a csávóka, hogy akkor ő egyben befizetne 800 000-t, a többit meg havi szinten törlesztené. Én meg közöltem, hogy libafos neonzöldnek lát-e villogó otp felirattal a homlokomon, közvetlenül a pirosan villogó lúzer felirat alatt és elküldtem őket. Jelzem botrány, hogy egy két szintes 5 szobás házat 3.5 millió forintért nem tudunk eladni, úgyhogy várom azok jelentkezését, akik mondjuk a négy sarkát megfogva segítenének felhúzni Pestre, na jó lehetnek legényanyák is Béláim.
Egy engem frusztráló gondolat a végére, új főnök lesz a cégnél, a nagykutya unokahúga, a közvetlen alattvalói egy számomra szemtikkelést előhozó szóösszetétellel jellemezték a nem túl magas hölgyeményt: "amilyen kicsi, olyan g...i!"Jövőbeni szép reményeim lassan a ködbe vesznek, mint Petőfi.
A heti hírmondót hallottátok Lilitől:)
Úgy gondoltam, hogy húsvét tiszteletére kialszom magam, az elmúlt héten erre nem sok esélyem volt, hiszen nem egy hajnali pirkadat itt ért a gép előtt, mert dolgoztam. A lányok kellően kitombolták magukat, nem aludt egyik sem a délután folyamán, szóval minden esély megvolt a hosszú alvásra. Mondom volt, mert hajnal 5-kor arra ébredtem, hogy egy nehézbombázó és egy kézigránát landol mellettem kétoldalt és ágybombázásuknak köszönhetően én először vigyázzállásban feküdtem, majd kikucorodtam a konyhába kávézni, ők meg kiterülve alszanak a helyemen.
Ma nyúlkeresés is lesz, de egyrészt olyan hideg van kint, hogy tuti befagy a nyúl s....lyuka, nincs mint kitojni a tojást, ez amúgy akkora hülyeség, úgyhogy szerintem a lakásban lesz majd tojásvadászat. A lányoknak varázspálcát vettem, és éppen tegnap magyarázta el Szonja, hogy ő egy rózsaszín szívecskés varázspálcát kér a nyúltól, és bingó az egyiket tökéletesen körülírta, pedig első körben a lilát szántam neki:) Megjegyezték, hogy most akkor nem úgy van, hogy a fiúk locsolkodnak, a lányok meg adnak nekik tojást. Elvileg igen, de el tudom képzelni azt a szitut, amikor a fiú és lány testvérpár húsvétol, a a kisfiú hazajön egy teszkós szatyor tojással, a kislány meg kellően "illatozva" üvölt, mert neki még azt a tojást is oda kellett adni, ami otthon volt. Szóval a női egyenjogúság lelkes képviselőjeként nálunk tojik a nyúl. :) A lányoknak, főként Szoninak beszéltem a feltámadásról, hát csak úgy záporoztak a kérdések, legalább úgy éreztem magam, mint az államvizsgámon.
Ma tojást is festünk, instant verziót is vettem, ergó rá kell húzni a csilivilit a tojásra, majd bedobni forró vízbe. Oké-oké azért festünk majd rendesen is, úgy értem, amivel ki lehet kenni mindent és mindenkit.
Szonja mostanában nonstop jelleggel haverokat akar minden délután maga köré, és ezügyben telefonálgat. Közölte, hogy hívjam már fel a keresztapját, hogy jöjjenek le kicsit. Odadoma telefont és amikor a gyerek már 10x ismétli el, hogy Szia Keriapu, Szonja vagyok, kikaptam a kezéből és nem éppen virágos jelzős szerkezettel közöltem, hogy Basszus Zsolti, ne légy már ilyen gyík, hogy nem ismered meg a keresztlányod, ez már a papírbarát verzió. Mire egy kellemes, de ismeretlen bariton megszólal, én megismerném, de én Feri vagyok. Ilyenkor egy nő mit csinál, leégve, és zavartan nyeherészve elnézést kér, majd rohamtempóban leteszi a telefont.
Nagyobbikunk egyébként kisvárosunk történelmének része lett a héten, ugyanis jóapja a főtérünkön csinált éppen terméskőből kerítést a jány meg odacsaphatott egy fakni betont és ráhelyezhetett egy követ mindezt szakszerűen és üdvözült mosollyal, az unokáknak majd rámutat egy tetszés szerinti kőre ők meg majd ámulva nézik a nagymuter, hogy milyen fain csaj volt 4 évesen.
Szerda reggel egyébként összebeszélhettek a csajok, mert mind a ketten szökést kíséreltek meg, igaz különböző objektumokból. Szonja bevonult az óvodában a csoportba, majd azzal a lendülettel hátraarcban likvidált és Manó portásbácsi kapta el, ezen oknál fogva nem sikerült egy nappal meghosszabbítania a szünetet, mondjuk én is majdnem egy hátraarcot csináltam, amikor megláttam a fotókat róluk, amit egy profi készített, Szonjának 10 pontos lett, vagyis 10 kilóval nehezebbnek és 10 évvel öregebbnek néz ki rajta. Mindeközben hazaérve anyukám viaszfehéren zihálva várt, ugyanis Kira is akciózott, miközben úgy csinált, mint aki lekesen Elmót néz, anyám elment a wc-re kiérve sehol nem találta. A kis szikiszökevény kiment a bejárati ajtón, becsukta maga után majd talpig pizsirugiban levonult a lépcsőn és rohamléptekkel közelítette meg a vizes fűben a trambulint.
Szerdán szólt egy nagyon régi és nagyon kedves betegem is a lányoknak, hogy szeretne beszélni velem, én meg bár bent voltam az intézetben, de rohantam és odavetettem, hogy oké holnap. Aznap éjjel meghalt, utálom magam, annyiszor megfogadtam már, hogy lehet, hogy nincs holnap és mégis halogatok.
Támadt egy ötletem, hogy a blogot szeretném nyomtatásban, bekötve látni, egy kedves barátom ismerőse vállalta ezt a nem csekély feladatot, grafomán mivoltomból kifolyólag az első 5 év története 3 kötetes mű lesz. A szimpatikus modern guttenberg fiatalembertől a következő emailt kaptam:" Ha ezt Tolsztoj látná sírva csapkodná a falhoz a Háború és békét."
Bundinak még konkrét meló továbbra sincs, de kedves és segíteni akaró emberek szerencsére igen, úgyhogy remélem, hogy hamarosan ez a frusztráltság és ideges vibrálás ami körülveszi megszűnik.
A nagyobbik a szülinapja alkalmából a realitások talajára lépett tortaügyben rózsaszín virág alakú tortát kér pillangókkal, neeem, nem én fogom megcsinálni, ennyire azért ismerhettek már, nálam az egyszerű gyümölcstorta a non plus ultra. Szombatra kérjük a jóidőt idevuduzni:)
Nagyon el kellene adnunk az ózdi házat, és mivel a bátyám épp beteg, én járok a vevőknek mutogatni, már ha éppen van aki megnézze. Nagyon büszke voltam magamra, mert közölte a párocska, hogy nekik kell, szemeim előtt villogtak a nullák már adtam volna a pacsit, mire közölte a csávóka, hogy akkor ő egyben befizetne 800 000-t, a többit meg havi szinten törlesztené. Én meg közöltem, hogy libafos neonzöldnek lát-e villogó otp felirattal a homlokomon, közvetlenül a pirosan villogó lúzer felirat alatt és elküldtem őket. Jelzem botrány, hogy egy két szintes 5 szobás házat 3.5 millió forintért nem tudunk eladni, úgyhogy várom azok jelentkezését, akik mondjuk a négy sarkát megfogva segítenének felhúzni Pestre, na jó lehetnek legényanyák is Béláim.
Egy engem frusztráló gondolat a végére, új főnök lesz a cégnél, a nagykutya unokahúga, a közvetlen alattvalói egy számomra szemtikkelést előhozó szóösszetétellel jellemezték a nem túl magas hölgyeményt: "amilyen kicsi, olyan g...i!"Jövőbeni szép reményeim lassan a ködbe vesznek, mint Petőfi.
A heti hírmondót hallottátok Lilitől:)
1 megjegyzés:
Szép ünnepet nektek!!!
Megjegyzés küldése