Keszekusza gondolatok a szülinaposról...

Sok-sok nap, óra, perc pillanat, amióta megérkezett hozzánk. Sok-sok év, nap, óra is pillanat volt, amíg vártunk rá. Már nem babaillatú, sokkal inkább parfüm. Már nem egy kiszolgáltatott csecsemő, hanem egy mindenben partner nagylány. Mégis olyan rövidnek tűnt ez a négy év, ahogy ő mondaná, amióta kiszületett. Kiszínezte körülöttünk a világot. Imádok beszélgetni vele, újra és újra rácsodálkozom fantáziájára és arra az őszinte misztikumra, amit magával hozott és amit hiszem, hogy mindnyájan magunkkal hozunk, csak valahol útközben elveszítjük a hitet, hogy kell valaminek lennie a racionalitáson túl. Ma is megdöbbentett, csodálattal néztem. Beszélgettünk a születéséről, jobban mondva ő beszélt, én ámulva hallgattam. Elmesélte, hogy úgy került a hasamba, hogy egy öreg angyal odatette, hogy kiszülessen nekünk és boldogok legyünk. Elmagyarázta, hogy papa is angyal, messze fent a felhőkön, mert aki öreg és beteg abból angyal lesz, és vigyáz ránk idelent. Olyan messze vannak fent azok a nagy szárnyú mosolygós angyalok, hogy oda még a méhecskék sem tudnak felrepülni, még Bella sem. El is érkeztünk Bellához, ő a képzeletbeli testvére, nem jelenik meg az életünkben relatíve, de sokat beszél róla, Bella hol két, hol huszonkét éves, egy kastélyban lakik, olykor házban, olykor hintázik, olykor ugrókötelezik. Kivetíti rá a félelmeit is, Bella mitől fél, mitől beteg. Egy dolog állandó csupán Bellában a történetek szerint, a szeme fekete, de ha szomorú és sír, akkor citromsárga. Olyan részletes pontossággal meséli el a Bella történeteket, hogy az mozifilmként pereg a szemem előtt, néha én kérem, hogy meséljen még. Olykor nagyon mókás, ma például azt ecsetelte, hogy a buta szavaknak mi a jelentésük, csak egy példa, akkor vagyunk örömlányok ha szétdobáljuk a játékainkat a szobában. :) Kirával egy forgó mágnes a kapcsolatuk, hol halálosan szereti, hol halálosan idegesíti, ha azt csinálja a csöppcsaj, amit ő akar, akkor teljes a harmónia. 4 évesen választékosan beszél, "elnézéseteket kérem, de ki kell mennem a wc-re". Vág az agya, mint a borotva, úgy lealáz memóriajátékban, hogy néha már tényleg füstöl a fejem, mindenre emlékszik, amit 1x már látott, eszméletlen ez nekem, aki néha még a fejét is otthagyja a sufniba. Mostanában, ha valami nagy és súlyos problémán megsértődik, pl. nem kaphat túró rudit ebéd előtt közli, hogy senkivel nem akar beszélni, hátraarcot vág és bezárkózik a szobába, ezt a nagy haragot bírja is úgy 2 percig. :) Iszonyat hangos, sokszor fülsüketítően. Olykor látom még benne a pici lányt, amikor este a hátát kell simogatni, hogy elaludjon, de látom, a kislányt is, aki már a bandával érzi jól magát. Tegnap itt volt a banda őt ünnepelni, megvolt a vágyott "rózsaszín virágtorta pillangókkal". a tánc és a buli. Rengeteget változott, de a legfontosabb, a legnagyobb kapocs közöttünk állandó maradt, szeretve van és általa mi is szeretve vagyunk. Anyai szívemnek balzsam, hogy látom benne egykori önmagam. DRÁGA SZONJÁM, A JÓ ISTEN ÉLTESSEN NAGYON SOKÁIG, én csak annyit kérek, hogy sokszor hallhassam azt, amit tegnap este félálmodban még odasúgtál: "Ez egy gyönyörűséges szülinap volt anya, szeretlek."Amikor visszasúgtam, hogy én is kicsim, már mosolyogva aludt...