"Jó" kis hétfő...

Azt hiszem ezeket a hétfőket én rontom el... Az van, hogy ugye alapjába véve utálom a hétfőt, ami jelen helyzetben azért furcsa, mert nekem most lényegtelen, hiszen itthon vagyok. Szóval ma megint hétfőre ébredtünk és naná, hogy bevonzottam ezt ösmét. Persze azt is el kell mondani, hogy ma valami sokezerszeres nap, meg telihold, meg hurrikán, meg frontok, most is úgy dörög kint, hogy ihaj, mondjuk én ehhez nem ért4ek, kedves barátnőm világosit fel mindig. Szóval felébredtem és boldogan konstatáltam egy sms-ből, hogy érkezett pénz a számlámra, ami azért is nagyon jó, mert a pénztárcámban lévő pénzzel már csak gurigázni lehetett volna. Magamra kaptam a cuccom és elindultam, kár volt...kb az utca elején voltam, amikor az egészet levonták a hitelemre, újabb sms,  ezt a pöppetnyi problémát kihagytam a szórásból. Szóval rövid reggeli sétám után, gondoltam lenyírom a füvet. Igen ám, de nem jutottam, be a garázsba, mert nem volt meg a kulcs. Magam elé penderítettem nagyobbik csibémet, aki rögtön közölte, hogy a húga volt, naná, aki nem tudott ellenkezni, hiszen nem beszél. Mikor előre vetítettem, hogy a kulcstartót még székről sem éri fel a húga, akkor előjött a második számú kedvencemmel, hogy csakis Bella lehetett. Kellemes időtöltéssel 2 órán át kulcsot kerestünk, az eredmény, több labda és játék, amire már nem is emlékeztek. A garázs pedig fel lett törve a délután folyamán  és mivel kint vihar van, szerintem a fű nagyon szép nagyra fog nőni. Aztán mivel a mosógép éppen nem volt elzárva, és minden gond nélkül ki is mosott, kimentem teregetni, mamával és Kirával az sarkamban. Szonja azzal a lendülettel becsapta a 8 pontos acél bejárati ajtót és ráfordította a kulcsot, persze ki már nem ment. 10 perc ordibálás, mivel az ajtó hangszigetelt is, rájöttem, hogy mást kell kitalálni. Előrementem a szobaablakhoz, egy szár pendelyben, mert a hátsó kertbe 31 fokban csak abba mentem ki teregetni. Elmagyaráztam és elmutogattam, hogy a bukón hagyott ablakot, hogy tudja kinyitni (itt legalább látott és nem kellett ordibálni sem). Majd kecsesen, már amennyire ezt egy kivillanó holdvilágseggel, szomszédok tekintete mellett,  hótra leizzadva és tehenes bugyiban lehet bemásztam az ablakon, lefelé ugorva közöltem a delikvenssel, hogy jobban jár ha fut, mert ha elkapom nem állok, jót magamért. Ekkor még nem volt dél....elszaladtam az ebédért, mire hazaérek, anyám halál vörösen, szívre szorított kézzel, Kira leesett a lépcsőn, de szerencsére háttal, mert gáz lett volna, ha arccal küldi meg a betont. Miután mindenki lenyugodott és kellő számú tarhonyát takarítottunk fel, mondom hoppá enni kell adni Boogienak is, aki egy ideje a pincében és pinceteraszon héderel. Mit látok egy kisebb tacskóra hajazó patkány eszi a nyúl kaját és itt nem az evésen van a hangsúly. Namármost, aki tudja mennyire fosok, az iciripiciri cuki kisegértől, az megérti, hogy visítva rohantam fel. Logisztikailag áttelepítettem a nyulat és kb annyi mérget szórtam be az ablakon, ami sac/kb 6000 patkánykolóniának elég, én az elkövetkező cirka 10 évben oda le nem megyek, és reménykedem, hogy a házat is elsőként hagyják el, mint a süllyedő hajót. Ezek után reménykedtem egy csendes délutánban, pedig sejthettem volna, hogy a hétfők azok már csak ilyenek, nem azt nézik neked, mikor van véged, hanem azt, hogy neki. Szóval délutánra lightos eperszedést hintázást terveztünk, de...eperevészet után a csajok lelkesen veszekedtek az egyébként 2db hintán én meg lehanyatlottam az almafa alá, kifújni a gőzt. Egy ilyen nap után jönnek az embernek a hülye gondolatai, amikor agya már nincs. Szóval olvastam valahol, hogy ha kicsit szórakozni akarsz, küld el egy számra sms-ben, hogy "terhes vagyok". De, voltam olyan hülye. A szám találomra választását Kirára bíztam, hát aranykeze van bakker, szóval...felhívott egy 50-es ürge és közölte, hogy tőle ugyan tuti nem, mert 2 éve nem áll fel, szóval ő ezennel lemondana az apaságról...Azé égni is tudni kell na...főleg mert nem volt pofám lerakni amikor közölte, hogy szerencsém, hogy siheder vagyok és poénra vette a telefonbetyárkodásom. Közben persze jöttek hozzánk vendégek, csak hogy legyen mit magyarázni. Ezek a kiemelt mai szösszenetek és már csak 55 perc van hétfőből és még nem is írtam Nektek Málna macsekról, aki szombat óta igencsak színesíti egyedüli pasiként négyesünk élet, de azt hiszem ő valóban egy külön bejegyzést érdemel.