Kirabetyár

A kisbetyár

A kisangyal

Igazi Garami, a szó nemcsak azon értelmében, hogy kiköpött apja, hanem abban az értelemben is, hogy elbeszélések alapján ugyanolyan forrófejű mint édesapja volt hajdanán, sógornőm nonstop sztorizgat az öccséről. Talán éppen ezért is vannak hihetetlen mód összenőve, mert állítom, hogy a kishölgy lányos bája ellenére fiúnak készült. Az az állandó pörgés amit napi szinten leművel, egészen esti valahol felborulok és elalszok pózig iszonyat fárasztó, anyukámmal ketten együtt alig bírjuk. Mindemellett a legnagyobb mértékben képes a kompenzációra, egyik pillanatban hangosan visítva hallom, hogy nenenenene, amire rögtön válaszolok, hogy dededede, mire ő vissza, mert éppen mondjuk a gázt zárja el 66x a leves alatt. Igazi kocsimániás, minden álló autóba be akar szállni és ha netán nem lehet, 6 ló kell hozzá, hogy kilendítsem, mert akarni azt nagyon akar. Csupa horzsolás, flekk folyamatosan, mindenhová felmászik, az 5 méteres létra tetejére is, amin keresztülmászva b oldalon meg leközlekedik. Menet közben eszik és iszik, mert nehogy má' addig megálljon akár ő, akár az idő. Az edzésnek köszönhetően van ám olyan kockás hasa, hogy arról még updatenorbi is csak álmodik. A másik pillanatban pedig már kéri magát az ölembe, bújik-ölel, puszilgat, egészen a következő remek ötletig, miszerint eleszem a macska elől a virslit vagy éppen a virsli gazdájával a kezében futja körbe a lakást. A kádat visítva csúszdának használja, hogy 2x akkora nővérkéje halálra rémüljön, mert az arcába fröcsög a víz. A következő lendülettel, ami annyit jelent, hogy 2x veszek levegőt már kinyitotta a gyerekzárat a hűtőn és tejben füröszti az egész konyhát. Ezer fokon ég és bár abban a pillanatban, amikor orbitális baromságok után csak úgy trappol el a pelenkás segge legszívesebben megruháznám, de tényleg, mindig rájövök, mégis mennyire szórakoztató és mennyire vicces, mennyire jó, hogy ennyi energia van benne, mert akkora hévvel szeret is, mint amekkorával éppen átrendezi a lakást. Tegnap beírattam az óvodába, mert a következő nevelési év végéig betölti a hármat, el sem tudom képzelni, hogy ovis legyen, annyira kicsi még, annyira tejszagú, annyira anyás, annyira forrongó, annyira szeleburdi. Hiába vagyunk folyamatosan a nyomában, imádom benne azt a betyárságot, hogy a másodperc tizedrésze alatt, úgy hajítja át a fejünket, hogy Mr. Bean fejjel, azon gondolkodunk, hogy sírjunk vagy nevessünk. Egy példa, olyan a házunk, hogy a nappaliból be lehet menni egy szobába, abból egy másikba, majd a fürdőbe és onnan újra a nappaliba. Éppen iratokat rendezgettem az első szobában, bejött és uzsgyi körbe, én utána,mert rohanás közben felkapta az ollót az asztalról, (naná, hogy pontosan tudja, hogy nem szabad). 2  azaz  kettő db ajtót csuktam be, ennyi idő alatt ő eltűnt a nappaliban. 40 percen át kerestük 3-an, úgy 20 perc után már mindnyájan idegbetegen, mire vigyorogva kidugta a fejét Szonja ágyának az ágyneműtartójából. Ami nekünk őszülő haj, az neki vicces játék, ahogy vicces az intézetben elszökni, beszállni a liftbe, felmenni és ott is futni, mint a nyúl, oké, hogy nem vagyok éppen a druszámra hajazó Biró metálfitness Ica, de nem érem utol. Amikor pedig minden nap ez megy ébredéstől-elalvásig és nincs már jó ideje ebéd utáni szieszta  sem. Egyetlen hely, ahol nem kell rá figyelni, mert nem lóghat meg, az általam csak legális gyerekketrecnek titulált trambulin. (életünk legjobb befektetése volt.) Mi is ennek az egész bejegyzésnek a lényege, roppant egyszerű, bármennyire is strapás és bosszantó és taktikussá kell válnom, (pl pizsirugit csak fordítva lehet ráadni, mert különben 1000x is leveszi magáról, mondjuk levetkőzött mire rájöttem erre cirka 85x/este.) és morgok és jön a szégyeldmagad szövegem, magamnak is nehezen vallottam be, de élvezem, hogy ilyen. Élvezem, hogy örökmozgó, hogy vakmerően bátor, hogy ha kell cicásan bújik, hogy még nem beszél, mert ennek ellenére egész nap "dumál", hogy határozottan akar és kitart mellette. Ez a fiús oldala és éppen ezért szeretem az igaz lányos oldalát az ölbe kucorodó olvasós kislányt, a szoknyában piruettezőt, a szívemre hajló puszilgatóst. Soha nem tartottam nagyra a csillagjósdát, de be kell valljam, a kis Iker jegyűm, valóban ikerlélek.