Lili, a szuper(dilis)hekus

Na az úgy volt, hogy Bundival minden este beszélünk telefonon, olyan kilenc körül hív. Hát tegnap nem tette, amikor meg rácsörögtem nem volt kapcsolható. Aztán reggel újfent nem volt kapcsolható, mondta is a néni, hogy próbálja meg később, hát meg is próbáltam, úgy 154x, de mindig csak a bigével tudtam beszélni. Na mondom sebaj. de mivel nem értem el, gondoltam a német számon majd igen. Ühüm, ha felírtam volna és ha kijelezné a vezetékes telefon, mert azon szokott hívni. Aztán azon  törpöltem, hogy kivel is beszélhetett mobilon. Az egyik nem jött be, de a második igen. Szimultán hívtuk ketten, persze kisebb fáziskésésekkel, de nem értük el. Ekkor már kezdtem nem kissé feszült lenni, hogy a pitlibe nincs olyan, hogy egyszerre két telefon nem elérhető és 1.5 napja. A kollégait nem ismerem, mert újakkal ment ki, a főnökről annyit tudok, hogy Levi, ami valljuk be gugli barátunknak is bocifing. Namármost, feltörtem Bundi emailfiókját, oké ez így kicsit nagyképűen hangzik, lévén én csináltam neki, igen a jelszót is én adtam meg. Ott megtaláltam azt a mailt, amiben a németországi képeket küldték neki, így tudtam a srác nevét akit az arckönyvben meg kell keressek. Namármost az arckönyvbe sem volt nehéz bejutnom, mert naná, hogy azt is én regeztem neki. Na itt írtam egy üzit a srácnak, hogy kellene a főnök száma. Szerencsém volt, ő nem utazott vissza és éppen a világhálón szombat délutánozott és nem utolsó sorban megvolt neki a főnök száma. Mindeközben persze továbbra is beszélgettem a "próbálja később" nénivel és a német trillázással. Chatablakban a főnök számával rém büszke voltam magamra és még a sógornőm sem tudott kiakasztani a károgással és az egyre idegesítőbb nyugtatásával., de be kell valljam voltak pillanatok, amikor láttam szemeim előtt Bundit, mentőben, vérbe fagyva ect. Szóval miután tisztáztam sógornőmmel, hogy igen gáz, hogy nem tudom a főnök számát, se kollégáét, se a várost ahol vannak, de ez van és jelen helyzetben még ne beszéljen nekem tanulságról, akkor sem ha igaza van. Nya hívtam a főnököt, aki nem vette fel, hívta a sógornőm neki sem. A sógornőm azért hívta, mert nekem az elmúlt napokban nem nagyon ment a telefonálás, ahogy a fenti ábra mutatja. Szóval a fél napos nyomozásom eredménye egy jó nagy odacseszett 0 volt. Aztán felhívott a főnök, aki nem tudott semmit, deeee tudott telefonszámot. Felhívta őket, majd engem, hogy a fiúk békésen dolgoznak és ráparancsolt Bundira, hogy azonnal hívjon. Ez volt délután 3 körül és 9-kor fel is hívott, mert: előző este felrakta a telefont töltőre, mert csurig le volt merülve...amíg töltött ő elaludt ezért ugye nem hívott...reggel zsebrevágta, de mivel olyan helyen voltak, ahol folyton hálózatot keresett áltó helyében le is merült. Valószínűleg szar az aksija. Namármost a német telefon meg elázott az esőben, estére tudta kiszárítani. Mondom oké, de akkor miért nem hívtál fel valamelyik kollégád telojáról. Itt már azért volt egy kis hisztifaktor. A válasz, szerinted tudok fejből egy számot is? Pffff pasik. Szóval a lényeg a lényeg, szétaggódtam és szétnyomoztam magam...de szerencsére minden rendben, pedig hétfőn már utána akartam utazni :) A magam megnyugtatására és Bundi idegesítésére megcsörgettem a telót 2x, kicsöng :) Upsza negyed 12 van és nem ám délidőben. Amit egy életre megjegyeztem: Csinálja férjednek egy kis cetlit a legfontosabb telefonszámokkal és minimum két kollégája számát kérd el, nameg a főnökét...:) Azért megnéztem volna az arcát, amikor életet lehet a telefonba és volt vagy 500 nem fogadott hívása :)