2012. október 13., szombat

A triumvirátusom:)

Várnom, türelmesen várnom kell a csodát. Nem fontos, hogy szeressek. Az kell, hogy engem szeressenek. Az önismeret óvodájában magamat semminek tudtam, s mint a szél hordozta gyomnövény magja, arra vártam, hogy valahol, valamelyik szempárból, a nekem vetett föld puha életterében, rám tűzzön a melegen mosolygó napsugár.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

már a kép látványától is feltöltődik az ember...

e.

Tündi írta...

Szívmelengető kép! :)