Tudom-tudom, még csak október van, de ha az ember lányát frusztrálja egy gondolat, ha beindult a vezérhangya, akkor k.....közelinek tűnik már innen az augusztus. Naná, hogy melódia és az a faramuci helyzet van, hogy kaptunk mi új górét, aki történetesen a helyi nagyvezírnek az egyenesági leszármazottja, nem ragozom, értitek Ti. Szóval a helye atombiztos. Szerény személyemé már annyira nagyon nem. Mert ki nem szarja le, hogy 16 éve ott dolgozom. Igen, szabad szájú vagyok és igen, őszinte a végletekig. Cirka 3 hónapja megkerestem, hogy ha sűrű időbeosztása engedi, akkor egyszercsak majd szóljon már és üljünk le kicsit beszélni. Nagyon elfoglalt ember lévén nem ért rám, nagyon nem. A vezérhangya meg csak ment, úgyhogy sarokba szorítottam, szó szerint és jelképesen is, hogy egy életem egy halálom felteszem a keresztkérdést. Mi a (picsha) terve velem? Előrevetítettem, hogy mindössze egyetlen kérésem lenne, mégpedig a munkaidővel kapcsolatban (napi 2 óra:)), hogy állandó nappalra szeretnék járni, lévén a lányok sorsát nekem kell elrendeznem reggel és délután is. Olyan jót mondott, hogy azt hittem átugrom az asztalán és körbepuszilgatom. (Azért visszafogtam magam, mégiscsak első randi volt na.)Szóval ezt figyeld munka idő 7.30-16-ig, pénteken 13.30-ig (OMG), az óvodával szemben! és gyerekvédelemmel kell foglalkoznom (mégnagyobb OMG). Aztán jött, hogy de el kellene mennem még fősulira, mondom nekem van. tééényleg? Képben volt na:) Meg szakmai felsőfokom is mellé. (Itt jelzem van aki éreccségivel csinálja ezt a melót). Kolléganőim kiakadtak, én meg vigyorogtam, kell(ene) ez nekem mint egy falat kenyér. Aztán pár nap múlva újra hívott, másik álláshely lenne, egy szakszolgálat sérülteknek, mondom semmi gond, Lili lenni rugalmas. Asszongya de most kellene kezdeni, mondom mikor most? Most-most. Lili itt lenni annyira rugalmas, mint a frissen edzett acél. Mondom szabi letöltése után? Neeem, más is lemondott a szabiról. (Ki az a hülye, aki inkább dolgozik 3 hónapot, minthogy még ugyanannyi zséért otthon legyen a kölökkel?!) Mondom én, ne haragudj, de Kirát márciusban szoktatom oviba, lenne még egy utolsó nyarunk együtt, és én nem mondok le a szabiról. Megköszöntem a lehetőséget és mondtam, hogy köszönöm, de én augusztusban kezdenék. Lenne más hely is, mondom mi, a válasz: az titok. (Mondjuk ennél a verziónál már azt gondoltam, hogy vazzeg ez egy álom, mindjárt jönnek a trombiták, hogy vhaaan másik). A titkot nem tudtam meg, de őszintén nem is érdekelt, én szeretem a nyílt lapokat. Jött még a kicsit fenyegetően hangzó jól meggondoltam, meg volt rá 1 napom, mert lehet nem tud hová tenni, csak műszakra, mert onnan mentem szülni. Nos itt felvilágosítottam, hogy nem, nem onnan mert várandósan dolgoztam és ugyan nézze már meg ki van a helyemen, mert tuti nem műszakos. Ezt sajnos két napon át nem sikerült megnézni, mert "kint vannak a papírok a kocsiban". Nos, mivel van némi fogalmam róla, hogy ki (csókos) lehet vannak még aduk nálam. Beszélgettem a volt főnökömmel, neki is érdekes meglátásai voltak, lesz ennek még szerintem pár körös futni valója. Mi a lényeg, ha látod, hogy valakinek lila segédfogalma nincs semmiről, de full ambició van, az gáz. Valahogy lement rólam a para, pedig effektíve okom nincs rá. Nekem mi jutott eszembe? : lehet, hogy az új seprű jól seper, de a régi tudja hol van a kosz.
Végszükség (munkanélküliségem) esetére, Szonja első asztalosmunkája, segítség nélkül apa kövér (nagy) szögeivel, saját ötlete alapján csajos lilára festve, szintén sk. :)A prototípus megvan, a kivitelezés zseniális, lehet sorozat gyártjuk. Bundi azon röhög, hogy minden szerszámnak tudja a nevét és szakszerűen használja :) Ma imbusz (így kell írni) kulcsot kért tőlem és azt hittem általa kreált szó és csak engem szívat. Apja vére na! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése