2012. október 18., csütörtök

Dögrovás...

Retrobicajozás, még a betegség előttről, a kétkerekű apjuké a három pedig az én tanulójárgányom volt. :)
Nos azért volt a napokban a távirati stílus, mert kissé leamortizálódott a család. ott kezdődött, hogy a bátyám a pincéjéből fel akart vinni egy fotelt a saját kényelme érdekében, mondjuk akkor még nem sejthette, hogy eléggé sokáig fogja élvezni a fotel vendégszeretetét. A lényeg, naná, hogy elesett vele, felbukott a küszöbben. A térdét ütötte meg és gyakorlatilag azonnal belilult az egész lábszára. A sebész közölte, hogy oltári mákja van, mert nem tört el, nem szakadt el és nem vált le semmi. A trombózis elkerülése érdekében kapott injekciókat. Sajnos szerdán kiderült, hogy keveset, részleges trombózisa van, ami egyenes út volt egy kis belgyógyászati kórházi üdüléshez. Ezzel kapcsolatosan csak annyit, hogy szerencsére javul, de pl ilyen történet, hogy kellene egy gyógyszer, amit nem tud adni a kórház, felírta a kezelő orvosa, de nem volt aki lemenjen 2 emeletet a gyógyszertárba, hogy kiváltsa, mert őt ugyebár nem engedték le. Holnap kora reggel megyek és lerendezem, elég harcias tudok lenni. :) Továbbá Szonja elég rusnyán köhögött, de még nem volt ez a vészes kategória, mivel a rendelő előtt jöttünk el, beugrottunk, hogy meghallgassa a doktornénink. Ő is mondta, hogy alig piros a torka, deee sajna a trutyi már a tüdején volt, most ő is antibiotikumos szabadságát tölti. Nekem egy szimpla kötőhártya gyulladásom van, így jár az aki kozmetikusnál sokat pillog, mert belefolyik a festék a szemébe. Tegnap a délutáni kinti etap után Kira közölte, hogy fáradt és ült egy helyben, ezt még soha az életben nem láttam tőle. 38.8. Azért itt elétek festenék egy életképet, én bagzó nyulas könnyező szemmel ringatom a csöppöt, miközben Szonja imát mormol felettünk, mert Tünde néni azt mondta neki hittanon, hogy ha a beteg testvéréért imádkozik, sokkal hamarabb meggyógyul. Egész éjjel lázas volt, igy mindketten roppant jól kipihentük magunkat, mert naná, hogy ilyenkor nem engedem magam mellől a kis betegem. Ma reggel ismét a rendelőben landoltunk, a helyzet súlyosságát azzal festeném le, hogy az én futrinka lányom végig ölbe húzatta oda-vissza a valagát, arra a két percre tért valódi önmagához, amíg betolta a dokinénitől kapott gumicukrot (reggel 8-kor) Ő kb. 8x olyan szarul van, mint a nővére, amin az sem javít túl sokat, hogy a Klacid nagy része eddig a két szemem között landolt, úgy tud hegyesen szemközt köpni, hogy akármelyik sercentős felnőtt egyed megirigyelné. Szóval kezdődik az ősz és én annyira felkészült akartam lenni, hogy kb egy hónapja toltam kiccsaládom minden tagjának a különböző vitaminokat, na ennyit ért. Nem panaszkodok én és innen üzenem Ludas Matyinak, hogy megvolt a három, köszi elég is lesz...Nektek meg annyit üzenek, hogy jövök még, mert az elmúlt napok eseményeinek ez még csak egy pöppetnyi szeletkéje...

3 megjegyzés:

Dius írta...

Jobbulást mindenkinek. :)

Névtelen írta...

várunk...
és jobbulást.

eli

Lili írta...

Köszi csajok, Szonját gyógyultnak nyilvánítottam. Kira még nagyon carul. Tesóm még határozatlan ideig fekvésre ítéltetve.

A történetek meg folytatódnak....