2013. február 17., vasárnap

Minibige tavaszt érez




Kicsit hosszúra nyúlt már ez a tél, nem is a hó, nem is a fagy, hanem a latyak a sár, a köd, a szutyok és a levegő szennyezettsége. Az embernek kedve nincs kedve kimenni ebben az időben. Mondanom sem kell a csajok kellő óraszámú bent töltött idő után már egymás és az én idegeimre mennek. Muszáj őket megfuttatni kint, aminek egyrészt Ricsmond is fölöttébb örül, valamint a mosógépünk is, mert éjt nappallá téve duruzsolhat. Azt ugye mondanom sem kell, hogy Szonja újfent betaknyosodott, vörös az orra, mert nincs az az az Isten és lemondó pápa, akinek a kedvéért kifújná az orrát. Már mindent bevettem, de tényleg, akkor sem, leszívhatjuk porszívóval, de azt fújhatjuk, hogy fújja. Ha van ötletetek azon kívül, hogy tollfújás, szájbefogás, orrlyukbefogás stb nagyon szívesen vennénk, ennek okán 1 nappal meghosszabbítjuk a hétvégét. Azért a kibújó hóvirágok, már sejtetni engedik, hogy nem csak ragasztott virágaink lesznek, hanem kihajtanak a kiskertben is. A hóvirágokról mindig apa jut eszembe, sokat dolgozott tőlünk távol, de virágot mindig kaptunk anyuval, a legszebb emlékem, amikor levélben küldte el nőnapra a lepréselt hóvirágot, azóta bármikor meglátom ezt a kis fehér csodát az a levél és apa jut eszembe. Legkisebbünk azonban, már minden zsigerében tavaszt érez, egyszóval bepasizott. A szőke, seprűpillájú kék szemű Bonca fiatalúr elrabolta a szívét és viszont. Annyira édesek, Bonca a vehemenciájával, ahogy lesmacizza szíve hölgyét, kishölgy, ahogy 5 percig kéreti magát, majd lohol utána, amolyan fussak el, álljak meg, á inkább megbotlom kategóriában. Ma is nálunk jártak és édesen összekucorodva sutyorogtak, hogy miről fogalmam nincs, hiszen a fiatalúr nem beszél, de a Kirát már elepedve tisztán ejti, Kira meg hordja neki az enni-innivalót, simogatja ha sír valamiért, szóval igaz tenyeres-talpas naccsád, aki tuja, hogy a férfi szívéhez az út a gyomrán keresztül vezet. Szonja meg tyúkanyóként (gyertyatartóként) terelgeti őket. A legviccesebb mégis a búcsúzkodásuk, ahogy ölelik egymást, szórják a puszikat, integetnek az ablakból egymásnak, majd Kira közli, hogy "menjünk Boncához". Hiába no az érzés ugyanaz, legyen az ember 2, 22 vagy 72 éves.:)Szóval kitartás a tavasz már itt jár a kertek alatt.

3 megjegyzés:

Hold-AnyuCica/WS írta...

Hát hogy én itt mindig nyerítek... most mondjuk a lemondó pápás résznél, ez már művészet XD
Mindenki érzi a tavaszt, csak én nem? Érezni akarom, azt a zsibogós lüktetést a lelkemben. Naaaaa...

Lili írta...

Hát WS! Szerintem Te valami mást fogsz hamarosan érezni ha itt a tavasz, euforikusabb lesz bármilyen lelki lüktetésnél:)
Röhögésed ellen nem tudok mit tenni, spontán dől belőlem a hülyeség :D

A. írta...

Lilikém orrfújáshoz anno azt tanították, hogy lufifújás... Hátha...