2013. február 9., szombat

Mókuskerék...


Tudom jobban szeretitek a humoros, vicces és nem kevésbé saját magamon/magunkon ironizáló bejegyzéseimet, de ez most nem ilyen lesz. A téma a munkafront, melyen most éppen csatavesztésre állunk. Mivel célom volt anno mindjárt 6 éve (OMG), hogy ez a blog mentes lesz minden politikai felhangtól, így most sem fogok az írásaimban fröcskölni senkit, de gondolatban mostanság elég sokat jár az eszemben a csipje meg a kakas, különböző vezetéknevekkel kombinálva. Decemberben hazaért ugye Bundásom 2 hónap után, ez a munka pontosan arra volt elég, hogy lenullázzuk magunkat, hogy befizessük az elmaradásainkat ésatöbbi. Mindig ez van, az igazi mókuskerék a mézesmadzaggal, a végén meg a lyukas mogyoró. Azóta semmi....sehol, csak ígéretek garmada, hogy majd ekkor és ekkor. Mivel ő már teljesen kiakadt ettől, én ültem neki és kerestem és önéletrajzot küldtem és telefonszámot gyűjtöttem. Tény, hogy itthon már nem keresek neki munkát, nincs értelme, erre már rájöttünk. A legújabb lehúzós történetek, hogy fizess be ennyi és ennyi euró or forintot és száll is a galamb a szádba. Tudom, hogy van aki befizeti, mert mi is tettünk már ilyet, amikor már mindent felad az ember. Feszült, elhiszem, mert ő amolyan konzervatív férfi ezen a téren, igenis kutya kötelességének érzi, hogy eltartsa a családját, ha lenne hol és miből. Jó szakember ezt merem állítani, soha nem volt a munkájára panasz és olyan logikája van, amin én csak bámulok.  A mostani jövedelme pedig 22800ft. Aztán itt vagyok én jelenleg gyesen, a jövedelmem 25700 ft és a két gyerekre járó 26600 családi. Hát nem kell hozzá matematikusnak lenni, hogy kiszámoljam a havi jövedelmünk 75100 ft. Mivel voltam olyan balga és nagyravágyó, hogy "ingyenes" oktatással egyetemre jártam, a nyakunkon még havi 40000ft hitel, igaz már csak 1-2 évig. 35100ft egész  hónapra, ha nem lenne anyukám kevéske nyugdíja, akkor valószínűleg kenyér-tej sem lenne az asztalunkon már a hónap végén. Közben meg sokszor elmondom, hogy hova jutottunk, nekünk kellene segíteni őt. A "brutálisan" lecsökkentett rezsiköltségeinkről már nem is beszélek. A héten beadtam a munkahelyemre a papírokat a munkába álláshoz, 17 éve vagyok itt, most azt kaptam, persze nem face to face, hanem hátulról mellbe, hogy nincs olyan munkakör ami a végzettségemnek megfelelő. Nem nagyképűségből mondom, de pár keményfedeles végzettséget be tudnék mutatni. Az új főnököm pedig nem érti, hogy 6 év távollét után miért akar mindenki velem dolgozni.Halkan jegyzem meg, ez hatalmas öröm volt a lelkemnek, ahogy látni azt is, hogy a volt mentorátjaim szeretnek, és megköszönik amit adtam magamból.  Közölték, azt is, hogy tanuljak még, hiába no a jó pap is, tanulnék is, de miből? Érdekes lesz a munkába állásom az biztos. A sors fura fintoraként azóta tudtuk meg mi az a pénztelenség, amióta megszülettek a lányuk, no nem miattuk, hanem talán a sors fintora, hogy valamit-valamiért. Azt hiszem ennek ellenére, vagy talán éppen ezért nem vagyunk elkeseredve, mert minden napunkat bearanyozzák és talán nem is lenne értelme az életünknek, ha ők nem születtek volna meg, még ha néha kötéltáncot járnak is az idegeimen. :) Ami miatt mégis sokat gondolkozok azon, hogy mifelé tartunk az két dolog, mindkettővel 1-2 napja szembesültem. Az egyik egy kisgyerek az oviban, aki minden reggel üvölt, mert éhes, mert az utolsó étel, amit megeszik az az előző napi uzsonna, hogy a hétvégén mi van, abba bele se merek gondolni. Persze ilyenkor mindig akad valami amit megkaphat, ha más nem az óvónéni keksze, de ez akkor is szörnyű. A másik pedig egy 4 gyerekes apuka, aki könnyes szemmel mesélte el nekem, hogy alig két hét és bevonul a börtönbe, mert a csekkek befizetése helyett, azt választotta, hogy egyenek a gyerekei és fát vett, ami mellett melegedhetnek. Tudom sorsod Borsod, mert mi hátrányosabbak vagyunk a hátrányosabbnál is. Akkor is fel kell tennem a kérdést, meddig még? Menne innen mindenki, de hová és miből? Szóval a helyzet északon nagyon szar és tényleg nincs már az emberekben remény és hit. Nincs mosoly és nincs szeretet. Én pedig nem tudom és nem is akarom ezt elfogadni. Ha bárkit is lehúztam volna ezzel a bejegyzéssel elnézést kérek érte és az sem volt célom, hogy sajnáljanak, mert amíg van két kezem, addig megoldjuk valahogy. Egy kérésem lenne, ha hallotok-láttok valakitől külföldi munkalehetőséget lakatosnak, aki tud hegeszteni is erről bizonyítványok természetesen vannak, szakmai szinten beszél németül, akkor gondoljatok Bundásomra.....ha meg éppen Bora-Borára mentek a lottó ötösből, akkor rám. :)

3 megjegyzés:

julcsi írta...

Ismét megkönnyeztelek Lilim...
Nagyon sok erőt kívánok nektek!!!♥
Bízzunk benne hogy hamarosan rendeződik a munkaügy....Mi is nap mint nap szembesülünk a "Mi jöhet még" érzéssel..:(

Viktória írta...

Borzalmas, és a helyzet nálunk sem sokkal fényesebb :(
Viszont munkaügyben!
FAcebookon, hasonló életérzésű emberek nyitotak önszorgalomból egy csoport, Szárnyas Fejvadász néven, 32 ezer tagja van. Ez a csoport arról szól, hogy bárki, bárhol belefut valmai értelmes álláshirdetésbe, akár az emailjére kata, vagy ismerősénél látta, szóval tényleg bármi, azt megisztja ezzel a Szárnyas Fejvadász oldallal. Napi 50 db hirdetés soktak legalább kitenni. Rengeteg a német munkát (is) és lakatos munkával is találkoztam. Ha nem vagytok facebookra felregisztrálva, akkor ezért az egyért érdemes. Maximum senkit nem jelöltök ismerősnek, nem éltek ott közösségi életet, de ezt az egy oldalt minden további nélkül lehet nézni nap mint nap és már mehetnek is az önéletrajzok.
Remélem tudtam segíteni.
http://www.facebook.com/SzarnyasFejvadasz?ref=ts&fref=ts

Lili írta...

Sziasztok!
Nagyon szépen köszi lányok, Viki neked külön a tippet, be is jelöltem gyorsan!