Anyaklón

Bundi igaz anyaklónná lépet elő. Megfogadtam, hogy hagyom élni, rárakni a felelősség súlyát és önállósodni. Meg kell mondjam egészen jól veszi az akadályokat. Igaz, hogy nem vár hazajöttömkor csilivili lakás, elmosott edénykupac, gőzölgő estebéd, sőt most is éppen fáradalmait piheni ki elsőszülöttje mellett. Összecsiszolódnak szépen, reggelente már búcsúpuszit is kapok dedtől, hazaérvén meg kikutatja a táskám, hogy mit hozam neki. Azért vannak mókás helyzetek kettőjük szimbiózisában, a teljesség igénye nélkül, idepötyögök párat. Tegnap úgy levegőztek kint, hogy deden fordítva volt a sapka, mert Bundi szerint a címke az hátul van, ühüm csak nem a mai sapkákon, mindemelett kapott felöltőnek ded egy tavaszi kordkabátot. Feltétlenül meg kellett tanulniuk tócsában ugrálni, szigorúan pároslábbal. A picaon ded ragaszkodott volna egy vele hason magasságú porcelán!!! pingvinhez, amit apja megmutatott neki ugyan, de hiába magyarázta ded, hogy neki az létszükséglet, otthagyták.. bömbölés volt... Boltban is voltak, kedves barátunknál, aki már midenfélét árul, ded a gipszkavaró edényt pohárnak titulálta, megragadta és el sem engedte, így apjának meg kellett vásárolnia. Bejöttek ebédért az intézetbe, az ablakon keresztül néztem őket, a nagy medve, ahogy tolja a kis bocsot a babakocsiban, jól vizsgázott az embör na...na meg én is, hogy 16 éve mégiscsak jól választottam...

A képet most kaptam, tavalyi, kocsmás, nekem nagyon tetszik:)