Komolyan mondom, néha azon agyalok, amit barátnőm is mondott, hogy tuti valami rabszolgahajcsár lehettem előző életemben, azért szívok most ennyit. Ma élő szemtanuja voltam egy jó kis tüzesetnek, amit a főnököm a másik oldalról nézett végig, naná, hogy épp kiküldetésben voltam az ellenkező irányban, mint kellett volna. A legszomorúbb, miközben a tűzoltók hajigálták kifelé a cuccot az égő boltból, a nem idén barnultak, szedték össze és futottak vele. 5 órán át könyörögtem egy dokinak, hogy jöjjön ki a betegekhez, mindkettő súlyos állapotba került ez idő alatt, bevitte őket a mentő, nincs hely a kórházban! Egyik ismerősöm 27 éves fia kómába esett, újraélesztés után, ennek ellenére átszállították egyik kórházból a másikba, úgy, hogy nem volt tele az oxigénpalack a lélegeztetéshez, kifogyott, mentőhelikopterrel szállították tovább a légzésleállás után. Két 80feletti összeverekedett ma az intézetben, nők és azon, hogy rászólt az egyik a másikra, hogy ebédnél ne fogdossa össze az összes kenyeret. Egyik kolléga igyekezett alámvágni, nehogy már jobban járjak anyagilag, mint ő, sikerült 24000 gomboltat le rólam havonta. Napi 15-en keresnek kopogtatócédula ügyben, legtöbbjüket 4 éve érdekelte ugyanennyire, az, hogy, hogy vagyok. Rohadtul unom már a gyomorforgató söpredéket, néhány felesküdött orvost, a tiszteletlenséget. Jó hazajönni, jó, hogy Szonja nem érti még ezt, jó, hogy azt sem tudja, hogy hőn szeretett nagynénje, Bundi nővére agyvérzést kapott, 3-4 kritikus nap jön, pókhálószerű vérzés, semmilyen központ nem sérült, 80% a teljes felépülési arány. Utálom az Isten játszó, időt jósoló orvosokat, hogy december óta gyomorideggel veszem fel a telefont, hogy minden rendben-e a szüleimmel, ahogy pereg a homokórán a gyorsan fogyó idő. Igen, ilyen is vagyok, hogy elönti a szar az agyam és jó lenne, hogyha már történne végre valami jó is, valami emberi és itt nem nagy dolgokra gondolok...Jó lenne már csak úgy lenni és nem a túlélésre játszani...jó lenne már ha felszabadulhatnék és élvezhetném azt amit minden nap kapok a gyerekeimtől....szóval állítsa meg valaki ezt a kulimászt, mert le akarok szállni!!!!
3 megjegyzés:
Drága Lili, arra gondoltam miután elolvastam ezt a bejegyzést, hogy ezt kéne elovastatni a politikusokkal (meg még néhány másik blogot)de aztánmeg az jutott eszembe, hogy nem értenék... Szerintem el sem tudják képzelni, hogy mi van... Hülyéskedni szoktam ezzel, de nem vicc: sajnos ők tényleg egy másik dimenzióban vannak....
Nagyon nehéz az embernek még nullán is megtartani magát. Az optimizmusról már nem is beszélek.
Nagyon sajnálom azt is hogy bekrepált a fényképező... Szerettem a Tündérkirálylány képeit, mert az embernek jó kedve lett ha ránézett...
puszmákollak
eliana
Ölellek!
Kitartás Kedvesem!Tudod,a felhők között azért süt a nap.Valahol...
Pusszancs
Megjegyzés küldése