2010. július 24., szombat

Az elmúlt napok....


Harcos napok állnak mögöttem. Mondhatjuk, úgy, hogy totálisan le vagyok harcolva. Szonja teljesen belevette magát, ebbe a játékba, hogy húzzuk fel jól az anyut lehetőleg mindent pisiljünk össze, ami csak létezik és suvickolni lehet. Én meg naná, hogy vettem a lapot és kiakadtam, fenyítettem, annál jobban csinálta. Ördögi kör...Mindezt naponta fogorvossal spékeltem meg, hogy teljese legyen a kép. Szerda délutánra ár eljutottam a bőgésig, ő meg csak nagy szemekkel nézett és törölgette a könnyeim és bizonygatta mennyire szeret. Úgy éreztem teljes kudarcot és csődöt mondtam, nem vagyok képes jól nevelni a gyerekem. Megérkeztek aznap a sógornőmék is, fényesen érzetem magam. Aztán a fél éjszakát a netet böngésztem. bakker mindent rosszul csináltam, legalábbis ezt mondta a gugli. Csütörtökön új életet kezdtünk, ha én türlemes vagyok, ő azt tükrözi vissza, hiszen elmondta rosszalkodik, hogy figyeljek rá. Tartottunk csajos napot, oda mentünk Kirát "lepasszolva" ahová ő akarta és csak ketten. Sokat beszélgettünk, azóta nem pisilt be, mindig szól és megy a wc-be, egyedül. Még a ma délelőttöt is kivettük szabinapnak, szerencsére a Kicsi van olyan bölcs, hogy ezt nagy alvásokkal tolerálja. Remélem egy időre feltöltődünk mindannyian. én pedig kicsit jobban szervezem majd ezután a dolgaink. Egyébként meg hulla fáradt vagyok, Szonja elég rapszodikusan alszik, a délutánokat kihagyja, főleg mióta vendégeink vannak. Ez tegnap is így volt, délelőtt anyatejes világnapon voltunk, ott pesztrálta a kicsiket, igazi tyúkanyó volt, délután medencéztünk, este meg már olyan álmos volt, hogy szó szerint pofára esett. Nem kicsit, 10cm hosszan összetörte az arcát, szerencsére csak piros, de ahhoz elég volt, hogy ne sokat aludjon az éjszaka, mire meg elaludtunk, egy kedves iccakai pillangó hajnal 4-kor ráfeküdt a csengőnkre. A lehűlés nálunk jól sikerült, már "csak" 30 fok van, aludnék, de Szonja ismét duracellt reggelizett, úgyhogy kiélem itt magam. Kemény hetünk volt, nem kívánom senkinek, főleg a szőkeségem nem, hogy ilyen nehezen lett meg a megoldás.

Aranyköpések
-Anya mi ez?

- Cukkini.

- Szeretem a cuki nénit!


***
- Szonja büdi van, pukiztál?
- Nem, apa pukizott.
- Apa nincs is itthon.

- Akkor a Mikulás.
:)

4 megjegyzés:

Kendemami írta...

Látom egymáshoz igazítottuk mélyrepüléseinket...

Névtelen írta...

Lili, drága, sajnálom a heteteket, a miénk se alakult könnyen, mélyen együttérzek. Azért bizakodunk. ;) Éljenek a leharcolt anyukák!! :)) Puszi!
Barbara

Meske írta...

puszi,

bizony, hogy éljenek az anyukák! Még ha leharcoltak is!!!
Drága Lili nagyon is jól neveled a gyerekeidet, ehhez nem fér kétség! Te is ember vagy, és szerencsére megtaláltad most már a helyes utat!
puszi sok nektek és még több képet követelek róóólatok!!!!!! :DDDD

Névtelen írta...

Sokat tanulok tőled Drága Lilikém.Nagyon jó anyuci vagy!
Puszi:Hencsi