Helyettem Kisvirág

Jó kis utca a miénk, gyakorlatilag többgenerációs, javarészt idős emberek élnek és éltek itt, aztán ahogy kihaltak a kisöregek, úgy vásárolták fel a fiatal kisgyerekes párok a házakat. A lassan kopogó sétapálcák mellé becsatlakoztak a nyikorgó babakocsik és száguldó minimotorok, élni kezdett az utcácska. Persze mondanom sem kell, hogy itt mindenki ismer mindenkit, mindenki tud mindent és mindenki lát és hall mindent. A szembeszomszéddal jó barátok lettünk, afféla anyapótlék volt nekem sok-sok évig, a fiát öcsémként szeretem a mai napig. Aztán a szembeszomszédnőnk összejött a jobboldali szomszédunkkal, naná, hogy titokban ment a móka, de ugye én légvonalban beleestem a szórásba. Igyhát tudtam mindent és hallgattam, tudván minden titokra fény derül egyszer. Derült is, ennélfogva volt két válóper és a nagy szerelem is igazolta magát, 6 éve együtt élnek, megvolt az esküvő is. Körülöttünk meg kiürültek a házak. A mellettünk lévő ma is üres, szembe pedig beköltözött egy idősebb nő a fiával. A srác kemény alkesz, a törőzúzó fajtából, a nő pedig tűr és hallgat. Egyébként meg piacolni jár használt ruhákkal, még a nevét sem tudom. Zárkózott, nem beszél és mindig szomorú, ha összefutunk kapuban köszönünk és ennyi. Tegnap kerítést festett, mi pedig a két csibével sétálni indultunk. Szonja kérte vegyek le neki egy hortenziát, azzal játszott , szagolgatta. A szomszéd néni meg nekünk háttal festett. A kicsi lány egy hirtelen ötlettől vezérelve közölte, hogy odaadja a virágot a néninek. Rábólintottam és már vitte is, a kapuból néztem, ahogy odafordult és rezzenéstelen arca egy pillanat alatt felragyogott. Úgy örült annak a szál virágnak, Szonja meg annak, hogy a néni örül neki. Összepuszilgatta a kicsi lányt, lepakolt festéket mindent és ment is vízbe rakni a virágot. Olyan jó volt látni... hogy pici gesztusokkal mekkora örömet lehet okozni. Aztán ma sokkal később indultunk a szokásos sétánkra, a néni már "lesben"állt. Szonját várta, dolgos kezében 3 túró rudit szorongatott. Azt könnyek között mesélte el, mennyire jól esett neki a tegnapi virágszál a Kisvirágtól...nekem meg eszembe jutott:
“Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetők tetten. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhők, és milyen halott az erdő is, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnek parányi bogarak. Ilyen a lélek is: ha nem figyelünk az alig észrevehető, apró örömökre, az élet szépségének legjavát veszthetjük el. ” (Elisabeth Lobber)