2010. július 26., hétfő

Kéthónapos Kisgombóc


Emlékszem az első pillanatban, amikor megtudtuk, hogy ez a kicsi tündér közénk készül, elneveztem Kisgombócnak. Találó név ez neki, a mai két hónapos oltáson már 5520grammot nyomott a kishölgy és 62cm magasra nőtt. Az oltásnál meg sem nyikkant a kis hős.
Nagyokat vigyorog ránk, igazi kis tejbetök fogatlan, nyálas vigyorral. Még azt is imádom benne, amikor nagy röffenés közepette rám küldi a felesleget. 2 hónappal ezelőtt már reggel tudtam, hogy nagy nap a mai, hogy mostantól a 27.-e mindig jeles esemény lesz a lányom születése. Imádnom a kis cimpa nélküli fülét, ahogy tejszagúan belegömbölyödik a tenyerembe, ahogy szétterpeszti a lábujjait. Elveszek a kék szemében és mosolygok a félrebillentett fején. Imádom a reggeleket vele, amikor csak ketten vagyunk, ahogy elégedetten nyögdécselve nyújtózkodik, amikor kelletlenül fel-felnyitja a szemét és nagyokat kortyol. Hihetetlen erő van benne, rendszeresen hasból tornázza magát ülésbe a karomban, nézelődik a vállam fölött, lajhárként elégedetten lóg az alkaromon, ejtőzik a pihenőszékben. Kizárólag háton alszik, oldalra fordított fejjel, olyankor összegyűri a hájat a nyakán, imádni való. Szeretem a lába ujjától a buksija tetejéig. Végtelen toleranciával tűri, hogy nővére babázzon vele, lelkesen törli, pelenkázza, takargatja, nem alapkiképzésen veszt részt a kicsi lány az tuti. Apaimádó már most, tépi a szőrt a mellkasáról, addig rugózik amíg el nem éri medált a nyakában. Olykor felrobban, az apja szerint, ugyanis gázosilag a családfőre ütött, néha olyan pelenkaröptetést végez, hogy azon agyalok, hogy egy akkora lukon, hogy jöhet ki ekkora hang:) Gagyog, gügyög, gurgulázik és állandó mozgásban van. Olykor velőtrázón üvölt, máskor elégedetlenkedve hüppög.
Néha késleltetném az időt, néha pedig hajtanám előre, hogy lássam, ahogy felül, feláll, együtt játszanak civakodnak, ahogy először mondja majd anya. Újra, meg újra átélem a születése csodáját, az első pillanatokat, ahogy a bőrünk összeér, ahogy a könnyem a hátára gördül. Nem tudok elég hálát adni az égieknek, hogy hozzánk küldte őt, hogy minket választott, hogy követhetjük immáron két hónapja a napjait, hogy megédesíti az életünket. Két hónapja van itt, de mindig is közénk tartozott...
BOLDOG HÓFORDULÓT KICSI KIRÁM!

4 megjegyzés:

A. írta...

olyan szééééép:)

Névtelen írta...

Csodaszép!Bár mindkét lánykád az.
Boldogok lehetnek,hogy ilyen szüleik vannak!
Puszi:Heni

julcsi írta...

Boldog Hófordulót a gyönyörű
Pici lányodnak!!
Puszim!!

B.Dóri írta...

Kedves Lili!

Régóta zugolvasom a blogod, amióta 2010.05.26-án megszületett a kisfiam meg méginkább. Annyira szépen megfogalmaztad, amit én is érzek.
(Pocakosként mi is Kisgombócnak hívtuk Matyi fiúnkat :) )

Gratulálok Lánykáidhoz!

Dóri