Mottó

"Ne gondolj a jövőre, csak igyekezz azt megformálni a jelennel amelyben élsz. Mert Te magad vetetted el a magot amelyet majd aratni kívánsz!" Kössz, Gidus de tényleg, ez most nagyon jókor jött. Kezdjük a negatív oldallal, van belőle bőven sajnos. Az év vége egy akkora csalódást hozott, amin azt hiszem nem tudok túllépni. Anyám rosszullétei, nemtörődömsége, egy véletlen folytán kiderült, hogy nem csak a gyógyszerek átállatási a ludas,. Hanem ő saját maga. Becsapott, hazudott, átvert, kihasznált, ahogy a bátyámat is. Tömören, apám még a 80-as években elment egy kollégájának kezesnek, az adós meghalt, a rokonok egy cigányputriban élnek. A tartozás közel 1 millió. nem mondták el, basszus, ha nem látom meg a levelet, akkor jogerőre emelkedik. Panasszal éltünk, de nagyon úgy néz ki, hogy ez lesz a mi örökségünk. Jövő héten ügyvédhez megyek. Nem ez fáj a legjobban, hanem, hogy a saját gyerekeiknek nem mondták el, hogy baj van. Jelen állapotunkban 10000-t is nehéz lenne elővennem, nem 1 millát. Ráadásul nem is az apám miatt kell majd fizetnem, mert ha még ő verte volna el a pénzt, de egy redvás cigánycsalád veszi el az én gyerekeim pénzét. A tesóm teljesen kivan, fáj a gyomra...az ősök szánják-bánják jahhh. Elegem van ebből a k.... pénztelenségből, ahogy mindenkinek és igen elegem van a cigányokból, akik ellopják a kapucsengőm, akik kivágják a fenyőfám, akik meglopnak, köpdösnek,ellopják a tűzifámat, megverik a gyerekem., tisztelet annak a kivételnek, akik szintén cigányok, tiszteletet érdemlő, dolgos emberek.Hiába ez a hazám és itt vannak a gyökereim, nem akarok itt és így élni, mert nem hagynak élni. Most már közös az elhatározás, el innen messzire....
A jó oldal, május 27, még most is könnyem csordul, megszületett Kisgombóc, gyógyír minden bánatomra, ahogy a nővére is, ha ők nem lennének már rég feladtuk volna. Na meg a barátaink, akik tudom velem és mellettem tűzön-vízen át pedig, túl sok jót nem hallottak tőlem az idén, de teljes mellszélességgel mellettem állnak. Itt volt a gyerekkori barátnőm, hihetetlenek a lányaink, mint mi 33 évvel ezelőtt, a kicsi és a nagy , az erős és a törékeny, a zuru és a huru. Jó volt látni a kicsiket és együtt sutyorogni megölelni egymást. Mindenkinek annyira nehéz most, csak jobb lehet a 2011, mert ennél ami most volt nem nagyon van rosszabb. Nem teszek fogadalmat, pedig lenne mit, fogyni, türelmesnek lenni, odafigyelni. Mégis tegnap este amikor a csajokkal kibontottuk a Süsüs gyerekpezsit, Szonja pukkantós ajándékát és még Kira is nyalogatta a pezsgőspoharat, úgy éreztem határtalanul boldog vagyok, velünk vannak, egészségesek, együtt vagyunk, felelősek vagyunk egymásért....kerek ez, csak a sok akadály nélkül szunnyadna bennem az anyaoroszlán:) Velük leszek otthon, bárhol a világon...remélem 2011 mi évünk lesz!