Umca, umca umca

avagy csak a zene, csak a zen, csak a zene...A két dobos előtt látható zöld szerkezet szolgáltatja a szigorúan (made in china)zenei alapot, ami a tőle balra lévő babának olyannyira bejött, hogy rögtön hasra vágta magát tőle. A dobok kimondottan szólózásra termettek, mindkét jány ügyesen veri a taktust. Kira rendkívül tanulékony, nővérkéje meg kreatív, ő agyalta ki a komplett zenekarosdit. Jobb napokon elég ha Bundival ütemre tapsolunk nekik, rosszabb esetben felszólításra táncolnunk kell. Azt már csak remélem, hogy a csajok nem valami termékenységi rituálét dobolnak a talpunk alá. A kép kissé homályos, de egy helyben vigyorogva ugye nem lehet áldozni a zene oltárán. Minimum egy mini Mozart veszett el bennük valahol nagyon mélyen, de mi igenis hangsúlyt fektetünk a zenei fejlesztésükre (is). A kétszemélyes zenebölcsi rendkívül jó koncepciónak minősül, és a zárt ajtó mögött néha úgy érzem magam, mint dzséló amikor ricsard pörgeti a Hölgyválaszban. (Kötelező jellegű a film, annak aki még nem látta). Szóval a ködös napokon ekként múlatjuk az időt, készülök rumbatököt (szeretem a latin dallamokat) és citerát (elvégre magyarok vagyunk) gyártani. Valamint lányaim részére szabad utat engedtem a teljes konyhafelszelésemnek, ki is ürült a szekrény, oda is beköltöztek a csajok. Egyértelműen uralom alá kerültünk apjukkal, de mindketten valljuk, hogy zene nélkül mit érnénk mi, úgyhogy egy-két-há sasszé és egykéthá...négyöthat.