2011. december 18., vasárnap

Kicsi Kira



Hát már jó pár napja érik bennem egy bejegyzés, amiben a legkisebb kis hercegnőnk nem mindennapi dilijeit szándékoztam billentyűzetre vetni. Aztán tegnap este az éppen aktuális kipakoljuk a szekrényt, és létrának használjuk, mint Lóci a könyvespolcot akció után keserves zokogásba kezdett. Sajnos azt is tudom, hogy ez az esti üvöltve sírás, bár nagyon ritka nála, de általában betegséget jelez, reggel még erős hőemelkedése volt, de délutánra már a lázrózsák és a csillogó szemek jelezték, nameg a semmisejó állapot, hogy újabb vírust nyalt be a lelkem. 39-ről indultunk és csak közel fél órája aludt el, a mai napi 0 perces alvásidőt megspékelve. Alapjában véve ő az aki képes 39 fokkal is rohangálni röhögcsélve és a nagymenő vetkőzős számát bemutatni. Holnap orvos, gyanús a fülügy, mert igencsak kapkod hozzá, azt hittem ha nincs ovi, mert már kitört a téli szünet, akkor nincs betegség sem, de úgy néz ki, ahogy Házdoki mondaná, ez inreleváns ügy. Egyébként egyre jön ki a kis énje, igazi kis ikrek, bár én soha nem voltam nagy horoszkópfun, de rá nagyon illik. (Ahogy nővérére a Kos). Egyrészt képes helybetopizni percekig, sőt földhöz is csapja magát, ha nagyon kell valami, másrészt meg, ha valamiért megdorgálom, ami annyit tesz, hogy közlöm vele, hogy buta volt és szégyellje magát, akkor eltakarja a szemét és zokog, ilyenkor persze rögtön meg van bocsájtva minden. Beszélőkéje kezd viccesen alakulni, az apját módszeresen nyanyának hívja, amin először mi derülünk, majd ő maga. Ha látja, hogy indulunk valahová, már hozza is a cókmókját és fut, mint a nyúl, gyakorlatilag alig érem utol a kis piliszkalábút, ha kutyákat lát, behozhatom, mert akkor extázisban leguggol és lelkesen mutogat. Egész jól haladunk, csak abból akad probléma, hogy ha én A-ból, B-be mennék, akkor ő vagy C-be vagy vissza A-ba menne. A hosszúlábúakkal mostanában tartózkodó, nem pacsizik le mindenkivel, diszkréten bevonul a lábam mögé és onnan kell előédesgetni, de ha valaki elnyeri a kegyeit, akkor levakarhatatlan ölbebabává válik. Tudom, hogy elfogult vagyok vele, de csak legekben tudok beszélni róla, annyira bújós, doromboló kiscica, annyira jó logikája van, annyira szeretnivaló, annyira kis futrinka, annyira törékeny, annyira harcias, annyira a mi lányunk... akkor is, amikor mindent kiöntöz, amikor mindent összefirkál és mindenre felmászik:)

2 megjegyzés:

julcsi írta...

Gyógypuszik mennek a Kis Huncutkának!!!!

Lili írta...

Köszönöm Julcsikám, láz már nincs, de sajna arcüreggyulladás az van, de már mosolygósan viseli.
Ölelés Lili