Jól vigyázz mit kivánsz!

Az a helyzet, hogy az előző blogbejegyzésben hőn áhított 2 nap csendemet, most visszaszívnám, nagyon gyorsan. Mert rohadtul nem így gondoltam, nagyon nem. Úgyhogy óva intek mindenkit, hogy a saját blogján ilyen önbeteljesítő postokat tegyen ki, ha csak nem a lottó ötösről van szó. Pénteken jó kis délutánunk-esténk volt, itt volt keriapu a kisfiával, nagyokat játszottak hármasban és jó kis pizzát sütöttünk, jó nap volt. Éjféltájt olvastam, amikor valami nagyon furcsa hangra lettem figyelmes, azt hittem az utcáról jön. Sajnos nem, mert Szonja hörgött, szó szerint, persze rá is ébredt és jött a semmivel nem összetéveszthető ugatás, folyamatosan, megállithatatlanul. Nagyon rosszul volt, gyakorlatilag lilult a szája is. Ültünk a hidegben a gyerek bebugyolálva és vártuk a végét, szerencsére a gyógyszert sikerült beadni. Hajnal négyig ültem az ágyánál, addig félig aludva nyöszörgött, majd kiadott magából mindent és végre egyenletesen szedve a levegőt aludt kilencig. Az orvosi ügyeleten kezdtünk ébredés után. A doktor tanácstalan volt, hogy vírus okozta hörgőszűkület, asthma, krupp. Kaptunk egy szekérnyi gyógyszert, az én kis cserfesem az egész napot ágyban töltötte, szótlanul. A reggeli gyógyszereket egy az egyben kiadta magából, később a folyadékot is. Délután háromkor 39.6 volt a láza, 2x is megmértem, még magamnak is, mert azt hittem rossz a lázmérőnk, sajna nem. Nagyon, nagyon megbeszéltük, hogy ennek a gyógyszernek bent kell maradnia. Sikerült, az antibiotikumnak és a teának is. Sőt lecsúszott egy fél pirítós is hat körül. A legjobban azonban annak örültem, hogy hét körül már vigyorogva rájuk kellett szólnom, mert rendetlenkedtek. Gyakorlatilag addig egy darab faként feküdt, tenyérnyi lázrózsákkal az arcán, a kis drága húga meg mellette szolidaritásból, puszilgatta, egy szekérnyi Miki egér játszóterét és Elmót néztek meg, és váltva felolvastuk a végeláthatatlan mesearzenált. Hajnal 1 óra van, 38.1-nél járunk, lázcsillapítással. Megnéztem a gyógyszereit, a következő ízek: málna, narancs, eper, cseresznye, és rágó (a kisbeteg szerint, szagra Donald rágó feeling.) Ettől szerintem bárki behányna, ki az a hülye aki kitalálta, hogy minél édesebb annál jobb. Van amelyik 3 hónapos kortól adható, könyörgöm egy gyerek jó esetben orvosi tanács alapján 2 éves korától eszik pl. epret. A gyógyszergyárak nagyot szakítanának szerintem a semmilyen ízű gyógyszerekkel, de lehet nagyobb keletje lenne a tejszelet vagy túró rudi íznek. Innen üzenem, hogy jó lenne elfelejteni, hogy egy beteg gyerek minden vágya, hogy olyan gej ízek kerüljenek a szájába, amitől még a szájpadlása is összetapadna. Szóval nyomatékosítanám, hogy nem kell nekem ez a csend, sőt jobb szeretném ha ordítozva ugrálnának a fejem tetején, hangosan kacagva, még ha ez azért nekem nagy szívás is lenne. Továbbá ha már a kéréseknél tartunk, jó lenne ha Kira megúszná és esetleg a család többi tagja is. Szerdán lesz a nagyon várt farsangja, megigértem neki, hogy (bár oviba nem fogunk járni) ha jobban lesz bemegyünk farsangolni és egy anya szereti mindig betartani a szavát! Nagyon ügyes volt egyébként egy percre nem pánikolt vagy hisztizett be, még akkor sem, amikor szó szerint küzdött a levegőért, nagyon büszke vagyok rá. Szóval vigyázzatok, mint kívántok, vagy legalábbis pontosítsatok ügyesen, mert néha fent homokszem akadhat a kívánságteljesítő gépezetbe és akkor jaj nekünk!