Az ügy...

Lehet, hogy semerre sem jutok ezzel az egésszel, de meg kell tennem, mert jelet kaptam. Ok-ok ez tudom nagyon misztikus volt, de mindjárt ki is fejtem bővebben. Nyomozásba kezdtem, nem is akármilyenbe. Sokszor megfordult már a fejemben a gondolat, de valahogy mindig jött valami más, fontos és az ötlet újra visszarakódott egy polcra az agyamban. Egészen tegnapig, amikor elhatározásra jutottam. Keresni fogok, rokonokat. Mert valakik engem is keresnek, mint az tegnap kiderült. Látogatóink voltak, keresztanyám, apu húga és elmondta, hogy az ottani temetőben keresték a sirját azon a néven, amit kevesen ismertek. Tudom ez egy kicsit rejtélyes, de elmagyarázom. Apa 1940 március 29.-én született Monokon, egy kulák család első (és utolsó) gyermekeként. Úrszin (Pap) Sándorként anyakönyvezték. A nagymamámról egy fotó van, amit én retusáltattam, az akkor pár hónapos apukámat fogja az ölében. Aztán az édesanyja meghalt, nem sokkal utána az édesapja is, apa akkor volt 3 éves. Apjának testvére magával akarta vinni Kanadába, de az édesanyja öccse nem engedte, igy hozzájuk került egy Pere nevű kis faluba. Hivatalosan örökbe fogadta, igy lett Huba Sándor. Erről édesapám egészen addig nem is tudott, amig el nem vette anyát és a házasságkötéshez születési anyakönyvi kivonatot kért, amiből kettőt kapott. Édesanyja Huba Piroska, apja Úrszin Sándor. Gyakorlatilag akkor tudta meg, hogy aki apjaként nevelte, az tulajdonképpen az anyai nagybátyja. Ismerem a háttértörténetet is, elszomoritó, a vagyon miatt örökbe fogadták, majd mostohán nevelték húga és öccse mellett, akik gyakorlatilag az unokatestvérei. Apa erről az egészről soha nem mesélt nekem, én pedig nem akartam felszaggatni a régi sebeket. Most azonban valaki kereste a sirhelyét, azét az Úrszin (Pap) Sándorét, aki mindössze 3 éves koráig lehetett. Én pedig meg szeretném találni őket, a vér szerinti rokonaimat. Tudom, hogy nehéz ügy, de annyira feszit belülről a tenni akarás, hogy meg kell tennem. Felkészültem arra is, hogy nem jutok majd semmire, hiszen, akik akkor ismerhették valószinűleg már mindannyian a monoki temetőben nyugszanak, akik pedig még élnek, nem emlékeznek rá, hiszen vele egy idősek lehetnek. Két szálon szeretnék elindulni, az egyik a monoki anyakönyvi hivatal, a másik talán a közösségi oldal, ebben azért nem vagyok annyira biztos, hogy mindezt a fél ország orrára akarom kötni. Azt ne kérdezzétek, mit várok ettől az egésztől, gyakorlatilag semmit, mégis nagyon sokat. Ma is elnéztem Kirát, ahogy elaludt, a vonásait, annyira apa. Keresztanyám is megjegyezet, hogy annyira Huba, pedig éppen ugyanannyira Úrszin is, ahogy én. Annyira jó lenne.... és persze várom a korszakalkotó ötleteket tőletek is, mert ebben a "nyomozásban" érzelmi fokon nyakig benne vagyok....