Kukker 8o)

Az a helyzet, hogy gyerekkorom óta gond van a szememmel, pontosítanék, születésem óta. Elmondások alapján ugyanis azon a 36 évvel ezelőtti októberi estén ami még nagyon a múlt évezred volt az éppen ügyeletben lévő doktor doktornak sikerült kicsit meló közben felönteni a garatra, megbillentve egy kicsit az ezüst acetátos üvegcsét gyermeki énem bal szeme fölött. Így esett, hogy a bal szememben létrejött egy szem izom bénulás, ami miatt balra nézve kettő látok. (Egyetlen előnye van, páran azt hiszik, hogy nem is őket figyelem, közben meg de. Még egy előnye lenne, ha egyszer látnám Vin Diselt rögtön dupla élvezetben lenne részem.) Eme érdekesség okán, olyan bizonyos szögben fordítva szemem (ezért rögzült a fejjem forgásom) mintha  a jobb szememre kancsítanék. A drága jó szemészek nagyon-nagyon sok ideig a jobb szemem kezelték, mondán az a rosszabb. A mai napig emlékszem arra, hogy 3 hetet voltam egy kórház felnőtt szemészeti osztályán, mert akkor még nem volt gyerek részleg, ahol anyu nem lehetett velem és volt, hogy órákat vizsgálgattak tök sötét szobákban. Az első osztályos képemen, ami ugye mindenkinek klasszikus asztalon könyöklős és mögöttünk a tábla, két lángvörös copffal ülök, piros sztk keretes szemüvegben, aminek az egyik fele barna ragtapasszal van leragasztva, a szép összhatás kedvéért mindezt narancssárga kockás pulcsiban. (Neeem, soha az életben nem rakom fel ide azt a képet!). Bevallom őszintén, akkor még nem csináltam hiúsági kérdést a szemüvegből, később annál inkább. Volt olyan év, amikor csak akkor vettem fel amikor mentem a szemészhez (ez de gáz) ő meg nagyon büszke volt, hogy jajdeokosügyes semmit nem romlik a szeme a kis/nagylánynak. Na ezekkel a mondatokkal nem igazán inspirált a szemüvegviselésre, főleg hogy akkoriban élsportoló voltam, nem hiányzott a szemüveg. Aztán az utolsó, leginkább tv-hez használt szemüvegem a lányok úgy egy éve eltörték. Aztán pár hónapja észrevettem, hogy nem látok távolra, nagyon nem és ez egyre csak romlott. Lényeg, besz@rtam rendesen. Aztán múlt szombaton beültem a székbe és cirka 45 percig vizsgálgattak nagy hümmögve. Aztán közölte, hogy eddig azért nem szólt, mert ő sem hitt a szemének. Azért itt ez egy kicsit kalapos poénnak tűnt. A lényeg, a dioptriák nem nagyon -0.75 és -1.25, gyakorlatilag nem változott. Mi akkor a feketeleves, a látásélesség, a bal szememen mindössze 40%, a jobbon se sokkal jobb. Iszonyat méretű cilinderek és a legrosszabb, hogy mindezt magamnak okoztam, nem láttam élesen, ezért hunyorogtam, ami miatt nyomtam a szemlencsém és még inkább nem láttam élesen. Az ítélet: nonstop szemüvegviselés, mert ebből sokkal, de sokkal nagyobb baj is lehet. Jham és 36 év után tolták először az arcomba, hogy az is gond, hogy nagy a szemhéjam, na ezt übereljétek, mert valakinek nagy a haja, a segge, a melle, na de a szemhéja....Ezek után nem voltam túl lelkes a keretválasztásnál, amolyan mit bánom én adjál valamit és kész, erre pirosat akart, na a pirossal úgy vagyok, hogy legalább annyira hiányzik nekem, mint mókusnak az erdőtűz. A kékre sikerült rábeszélni. A csajoknak fel sem tűnt, Kirának egyáltalán nem, Szonjának pedig tetszett. Az első nap nyűglődtem, itt nyom, ott vág, párásodik, koszolódik ect. Az előrevetített szédülés nem volt vészes, bőven ellensúlyozta, hogy mennyire tisztán látok, mert bevallom őszintén, amíg nem tudtam, hogy így is lehet, addig a homály volt a természetes. Ma délutánra már ott tartottam, hogy az idegesített ha valami miatt le kellett vennem és nem láttam, ha meg rajtam volt fel sem tűnt, hogy ott ül az orrnyergemen. A doktornő erősen javasolta, mivel naná, hogy apjuknak is hasonló a szeme, csak nem ennyire durván, hogy a lányokat is mutassuk meg szemésznek, mert ez az egész kórság 10 éves korig teljesen kiküszöbölhető. Na szóval toborzok, október van a látás hónapja, rám ez most már duplán igaz. Menjetek Ti is el egy vizsgálatra, ne legyetek olyan lusták és linkek, mint én. Van sok-sok akció országszerte (igaz a szemüveg, így is egy vagyon)....hogy kicsit hátba veregessem már magam, a szemüveg divat és öltöztet, nem? De!