Barátok...

Kicsit lemaradva, de szeretnék erről is írni, igaz nem a hosszú hétvége, hanem az előző hét eseménye. Amolyan igazi csajos hétvégére sikeredett. Szombatra az esztergomi öribarim jelentkezett be a két kislányával. Blanka és Szonja között mindössze fél év van, igaz a természetük, tűz és víz. Amíg Blanka csendes, visszahúzódó, addig az én kis cserfecskémet nem kell nektek bemutatni. A legnagyobb változáson pedig a legkisebb kicsi lány Kitti ment keresztül, hiszen a karácsonyi találkozásunkkor még éppen csak rácsodálkozott a világra, mára már négykézláb közlekedő igazi kis pindurka, mint egy játékbaba. A lányok már nagyon várták őket, Blanka hosszan ecsetelte az anyukájának, hogy jön a barátnőjéhez. Náluk nem akadály, hogy jó esetben egy évben 4x találkoznak, hiszen ott tudják folytatni, ahol pár hónapja abbahagyták.  Pontosan, mint az anyukáik. :) Kirát teljesen lekötötte az "ajanyos baba", aki valójában olyan, mint egy igazi kis  picike játékbaba. Szonja meg Blanka a hagyományos egymás megajándékozása után órákon át játszott és csacsogott, szeretem az ilyen délutánokat.

Vasárnap aztán Andi hívott fel, Anna anyukája, hogy tudom-e, hogy a két leányzó lesakkozta, hogy ők egy egész hétvégét nem bírnak ki egymás nélkül és nekik játszani kell. Slussz-plassz. Szóval kiegyeztünk abban, hogy vasárnap délután lehozza. Hát ritkán láttam ennyire örülni Szonit, kb 3 órán át ecsetelte a húgának, hogy neki Anna a legjobb barátnője az oviban és mindent együtt szoktak csinálni, ami így is van. A napokban volt egy néptánc bemutató óra a szülőknek és roppant vicces volt, mert kb 6x szólt Erzsike mindenkinek, hogy párválasztás, de a két lány csak fogta egymás kezét. el sem tudták képzelni, hogy más is lehetne a páruk, mint a másik. :) Szóval egy dolog biztos, ahol Anna megtalálható az oviban, ott Szonja is, ha pedig valamelyikük beteg, akkor kísérteties módon más is produkál mindenféle baráthiányzó pszichoszomatikus tüneteket. Megérkezett Anna és rájöttem, hogy hogyan is alakult ki ez a nagy barátság, olyanok, mint a két Lotti, Anna (is) egy tünemény, állandóan mosolyog, nevet, jókat játszottunk és alig akart hazamenni, volt nagy ölelkezés. :)

Aztán a 3., de valószínűleg ha ezt most Szonja írná az első helyen említené meg a nagy Ő-t Martint. Nagy a szerelem és barátság, mind a két Garami lány részéről, kap annyit lerohanást és szeretetet a nagyfiú, hogy néha csak pislog. Ma a locsolásnál, azt se tudták, hogy tolakodjanak a lányok a kölnisüveg előtt. Azért egy kis ürüm az örömben, így húsvét hétfőn, hogy elszaladt ez a pár nap és Apa visszament. Nameg, Szonja megfázását-vírusát sikeresen abszolválta Kira, akinek sikerült tegnap este belázasodnia és még ma is tartja ezt a tendenciát. Tegnap még a nappaliban kerestük a nyuszitojásokat, ma meg már ki lehetett volna menni, olyan szépen sütött a nap, de naná, hogy betegek, azt hiszem megint meghosszabbítunk egy szünetet, Kirának mindenképp.