Gyökerek

Nem, nem kell azt hinni, hogy most a jó öreg rabszolgatörténettel foglak benneteket untatni, hiába az hites uram egyik kedvence. Sokkal inkább gyenge asszociáció ez a fára, mint olyanra. Mivel a tavasz csak igen lassú ütemben volt hajlandó megérkezni hozzánk, teljesen kifogytunk a tűzifából 2x is. Már az előző vásárlásánál is úgy voltam, hogy ennek már ki kell tartani, hát nem. Mivel minket körös körül erdő vesz körül és sokan foglalkoznak hivatalosan (meg feketén is, ergo lopják a fát) fakitermeléssel gondoltam elég ha pár nappal előbb szólok. (Ilyet többet soha). Senkinek nem volt fája, két egyszerű okból, mindenki fáért kilincselt, mert már kifogyott belőle, a hosszú tél okán, nekünk is ippen 2x annyi fogyott, mint pl a múlt télen. A másik ok, hogy a sok eső miatt az erdészet nem engedi ki a nagy behemót autókat. Aztán ígéretet kaptam péntek reggelre, amiből péntek este lett és egy mínusz járda, na meg a csajok pizsibe a katonai járműbe. Szombat reggelre gondoltam kerítek valakit, aki segít nekem fát hasogatni, némi készpénzért és sörért. Hiába azonban nálunk a nagy  munkanélküliség, a bármit megcsinálok feeling, egy árva férfiembert sem találtam a vidéken. Mivel roppant makacs nőszemély vagyok és ha én valamit eltervezek, akkor annak úgy kell lenni és nincs apelláta. Délutánra eljutottam oda, hogy na most akkor én megyek és felhasogatom, befurikolom (nálunk így nevezik ám a talicskát) a fáskamrába. A lendület roppant nagy volt bennem, mert puffogtam ám rendesen, hogy milyen világot élünk, régen házakat építettek  kalákába, most meg pénzért se akar dolgozni senki. Szóval felszívtam magam, mint egy másnapos vidra, lehet még foggal is ment volna és nekiestem. Anyukám jajveszékelt egy sort, hogy levágod, megütöd, nem nőnek való ez ésatöbbi. Aztán ő is elhallgatott látva elszántságomat, miután közöltem, lehet beledöglök, de ez fel lesz vágva most. Majdnem sikerült, mármint beledögleni, mert naná, hogy nem tudtam a technikát, volt olyan fa aminek egy embereset vágtam oda, de volt olyan, aminek 50-et. Aztán naná, hogy az egyik fa odavágódott a kezemnek, még szerencse, hogy ki van párnázva, mindenesetre mára szép színes, de eléggé fájó emlék. Bundás közölte, hogy nem vagyok normális, mondjuk csodálkozom, hogy erre 19 év kellett neki, hogy rájöjjön. A lányok, hát ők egy óriási bulinak fogták föl, cipeltek, kalapácsolták, pakolták, hordták, kifulladásig. Volt ennek az egész fa témának egy óriási tanulsága, sok mindenre képes az ember és sokadszorra is bebizonyosodott, hogy magad uram, ha szolgád nincs. Azért nem vagyok annyira ász ám, mint ahogy fényezem magam, konkrétan be kellene olajozni minden porcikámat olyan izomlázam van...de akkor is megcsináltam!!!

Kajak kettes, a csúszdában, igen jól gondold, a csúszdát is felraktam egyedül a helyére :)