2013. április 19., péntek

Ufffff :o)

Melóba menet leteszteltem a gyümölcsnapi cuccost
Na skacok, szóval az van, hogy kissé tele lett a mostanában homokkal megtöltött cipőm azzal, hogy a jó édes anyám rontja itt a tökéletes renomémat. Mert az van, hogy mindenfélét összehord itt rólam, hogy már nőnek a szarvaim, közben meg ahogy itt ülök, most is pereg a toll a szárnyaimból, mert köztudott, hogy tavasszal, nem csak a kutyák és macskák, de az angyalok is vedlenek. Szóval második hónapja gályázok az oviban, de komolyan mondom nem értem anyám félelmeit, hogy szegény kicsi én, milyen elárvult leszek nélküle, mert egyszerűen nem veszi észre, hogy felnőttem, egyenesen 96cm-re és kemény 14kg-ra. Ezen oknál fogva a Törpike minicsoportba kell járnom, ami mondjuk ki nyíltan szívás. Olyan 3 nap alatt levágták a fehérköpenyesek, hogy nekem külön bejáratú smasszer kell, ergo ha valaki nem fogja a kezem, akkor nem éppen nőiesen lelécelek. Ez rosszabb, mint a bilincs, a jövő héten készülök panaszt tenni az óvodai ombudsmanónak vagy kinek. Azért a jó idővel kapok egy kicsit nagyobb teret is, mert ott az udvar, de korlátoznak a csúszdázási jogaimban. Mert a nagy és szuper csúszdára mi nem mehetünk, csak a nagyok, mert nekünk a derekunkig ér egy-egy létrafok, mondjuk tegnap mire észrevették, hogy sprintben nyomom a célobjektum felé a 23-as virgácsaimon volt nagy hajrá, de mire odaértek már lefelé csúsztam .(höhö). Kérdezem is mindig, hogy miért nem lehet, ha egyszer tudom. Mondjuk itt szeretném leszögezni, hogy aljas rágalom, hogy gyíkocskának becéznek, mert egyáltalán nem siklok, na ok "kicsit" fürge vagyok, de az már tényleg mindennek a teteje, hogy azt mondják, hogy mindenre felmászok, mert nekem kérem tériszonyom van, 10 méter fölött már nem mászom egyedül és leugrani is csak olyan 1.5 méterről szoktam. Na meg a másik, hogy a szabálykövető nővérkémhez hasonlítanak és ráadásul ő még itthon is meg akarja mondani, hogy mit csinálják, ma levágtam a babája haját bosszúból, beraktam a micimackós dobozába, ha megtalálja majd futhatok, de semmi vész, ő se ér utol. Oké, tudom kicsit gáz volt, hogy ma a felfújt lufikat durrogtattam ki, de tök jó hangja van és anya fejének lilulását ráfoghattam arra, hogy túl sok lufit fújt a holnapi Szonja szülinapra, mea culpa a vaciúj aszfaltkréta porrá zúzása tényleg kicsit sok(k) volt. Azt mondta Mirabell, hogy mi most barátok vagyunk,szerintem is ma pl kaptam tőle barátságcukrot, de anyának adtam mert a narancsosat nem szeretem. Bence meg a szerelmem, ő elég nyafis, ma is meg kellett neki mutatnom oviban, hogy kell bekapcsolni a cd-t, de majd többet foglalkozom vele, hogy azért legyen már pasibb, ha velem akar lébecolni. Azt már végképp vissza kell utasítanom, hogy anyám azt terjeszti, hogy nekem egy másodpercre sem lehet hátat fordítani, mert azonnal valami disznóságot csinálok, egyáltalán nem bujkálok az asztal tetején és a pénztárba sem ültem be a boltban, amíg ő a másik kasszánál fizetett. Oké, néha, nagyon-nagyon ritkán csinálok egy picike kis huncutságot, de amikor meleg a pite, tudom a kulcsot bünti elkerüléséhez, nézz shrekes macskaszemekkel, felnyújtott minimancsokkal kéredzkedj ölbe, jobb arcfél felnőtt vállgödrébe be, a hatás kedvéért erős szuszogás az áldozat  nyakába,  két kéz szorosan átkulcsol a lekenyerezendő nyakán és pusziosztás ezerrel, na híveim ez a sikerem és imádatom titka, célszemély olvadozik. Szóval ezek mennek mostanság...pörgök ezerrel...és most, hogy tiszta vizet öntöttem a pohárba...tabula rasa...pusszantás Kira.

Csak olvasni akartam, azért bújtam ide


 
PHOTOSHOP  :O)






Nincsenek megjegyzések: