2013. április 14., vasárnap

Tavaszi méregtelenités

Nagyobbik gyermekem notórius óvodakerülő lett. A tavaszi szünet után ugye rögtön beújított egy füles kérdéssel, amikor pedig ennek a fülügynek vége lett, habzsolhápságát vette elő. Köztudott, hogy szeret enni és tud is. Héjjaként csap le Kira maradék kakaójára, dorombol, mint a macska egy falatért az éppen eszegetőnél. Szerda este közölte velem, hogy ő még nem is evett kivit és most tapogatta végig a kollekciót, valamennyi puha, úgyhogy ne jöjjek a még éretlen verziómmal. Megpucoltam neki 3-at, hozzátéve a szokásos mondókámat, hogy lassan egye, mint ahogy máskor, most is fölöslegesen. Pár másodperc alatt elpusztította. Elmentem fürdeni, amikor hallom, hogy mama, én még nem is ettem kivit és különben is, így vacsora után rögvest éhen veszek, lehet be is zöldülök, ha nem kapok kivit. Persze kiabáltam én a fürdőből, hogy füllent a kis beles, mert már evett. Az ordibálásom felesleges volt, nagyi nem hallotta a haspókom, meg nem volt érdekelt abban, hogy meghallja. Naná, hogy kapott. Kijöttem és letoltam a pufifánkot. Aztán hajnalban jött az alul-felül kivimag.Nameg tényleg zöldült a kölök.  Óvoda stornó, naná, hogy az óvodát nemrégiben kezdő kisgizda ironwomen, még egy percet nem hiányzott. Szonja 11-igy váltott testhelyzetben telefonált a nagy fehér porcelánnál, később kapott teát-ropit, ami nála egyenlő a nulldiétával. Aznap délután már könyörgött, hogy a Kira által elfogyasztott epernek legalább a mosólevét had igya meg. Kiegyeztünk egy sárgarépában. :) Gondoltam, hogy pénteken már mehet az ovi, mert legégetőbb problémája az volt, hogy miért nem lehet neki legalább egy virslivéget megenni. Aztán éjszaka derült égből villámcsapásként újabb hányós bulit tartottunk, cirka 12 órával az általam vélt finish után. Bingó pénteken sem volt oviban, és a hétvégén az elcsábulást mellőzendő a lánygyermeknél szolidaridálva össznépileg méregtelenitettünk nem, nem kivivel. Azért voltam olyan aljas, hogy megkérdeztem, nem enne egy kis kivi féleséget. Egész hétvégén azért elég gáz volt a tea-ropi-főtt krumpli-alma kombó, úgyhogy egymást fedezve, mi hárman zugettünk a spájzban...Nem egyszerű ez a méregtelenítés na..még szerencse, hogy a hétvége előtt Kirával végigeszegettük oviból a hazautat. Az azért megfogalmazódott bennem, hogy genetikailag kódolt-e ugyan, hogy ha ebéd után jövünk haza, kiérve az ovikapun máris kell az uzsi utcai fogyasztásra minden dednek, rögtön hozzáfűzve, az "innit kérek" valamint a "mit hoztál anya" szóösszetételt, úgy, hogy a kétfogásos ebéd még ippencsak 10 perce haladt át a gyomorszáján ?


Nincsenek megjegyzések: