A legkisebb ugrifüles éppen egy hónapja koptatja az óvoda kövezetét és edzi az óvónénik és daduskák idegrendszerét. Ennek örömére ma megesett az az eset, hogy szülői értekezletre kellett mennem a kis gézengúznak. Bevallom volt bennem félsz, mert akik követik a firkálmányaim, tudják milyen kicsi Kira, mint egy tornádó, egy tűzgolyó, egy pajkos nagy csibész. Az óvónéni diplomatikusan csak annyit mondott a nagyközönség előtt, hogy jó úton halad a beszokáshoz. A csoportról meg annyi negatívumot, hogy rengeteg a konfliktus és nem tudnak együtt játszani a gyerekek. A szokásos körök végén szerettem volna vele beszélni. Kira szó szerint imádja az óvodát, saját elmondása szerint mindenkit szeret, sőt ma azon háborodott fel, hogy nem alhatott ott, hazahoztam ebéd után. Voltak félelemeim, mert tudom, hogy egy ennyire aktív kismanóhoz, mint ő néha még nekem is kötélidegzet kell, nemhogy ahol 25 ilyen kiskölök bandázik. Óvónéni látványosan illusztrálta, hogy mászik fel az ablakba, a polcokra, kapcsolja be a cd-t, ül a fejjel lefelé fordított széken. Nem kellett hozzá túl sok fantázia, hogy másodszülöttem beillesszem az adott szituációba. Aztán közölte velem, hogy nagyon becsüli bennem, hogy nem köntörfalaztam és elmondtam, hogy Kira ilyen és kész. Ő úgy fogalmazott, hogy rettentően eleven és fürge :) Azon sem akadtam ki, hogy valamelyik nap csattanósra sikeredett a találkozása egy szekrénnyel, pedig Márti óvónéni ma azt is elmondta, hogy bizony alig mert a szemem elé kerülni az eset után, a lila mokesz még megvan a találkozás örömére. Az sem lepett meg, hogy imádja a zenés tornát, hogy a körjátékoknál alap, hogy az ő helye, csak a kör közepén lehet. Elmondta azt is, hogy mindemellett rendkívül okos, minden érdekli, az, hogy mennyivel kisebb a többieknél alig-alig látszik. Önálló, szeret festeni és futni-futni. Van, hogy belemászik a kosarakba és alapjában véve egy nagy hóhányó és itt jött a számomra megnyugtató mondta: "Annyira szerethető!". Bújik, ölel, ő a kicsi, a legkisebb az egész óvodában. 1 hónap telt el és mindenki ismeri, amikor megyek érte, hol az egyik, hol a másik daduska ölében-nyakában találom ahogy éppen ébredezik. Lót-fut teszi a dolgát, felszabadult, ma úgy ropta a táncot egy közös rendezvényen, hogy azt se tudták, hogy puszilgassák össze. Kinyílt és ennek örülök, közvetlenebb, gyorsan oldódó, igen úgy emlegetik a Garami lányokat, hogy a tűz és a víz és nagyon örülök, hogy ennek ellenére, vagy talán éppen ezért szeretik mindkettőt. Örülök, hogy ez a kis prücsök így beilleszkedett és helytáll. Amikor hazaértem magam elé állitottam:
- Ki mászik az ablakba?
- Én.
- Te mászol a szekrény tetejére is?
- Ühüm.
- Az ágyazó ajtaját is csak Te tudod kinyitni?
- Aham.
- Ezeket nem szabad Kira.
- Neeeem?- és néz rám vigyorogva miközben huncutul mosolyognak még a borostyánszín szemei is, közben azért próbál pontosan olyan döbbent arcot vágni, mint aki most először hallotta, hogy a "disznóságai" nem megengedett elfoglaltságok egy óvodában :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése