Füleske

Így kora reggel nem gyerekkorunk kedves mackójáról, nem is egy édibédi kisbagolyról fogok pötyögni, hanem naná, hogy a csemetémről. A füles ügy kezdett elhatalmasodni a házunk táján, ezért meglátogattuk szerda reggel jó öreg doktornéninket, miután Kirát leszállítottam az oviba gályázni. Ott elég gyorsan kiderült, hogy a meleg sóval kitoltam Szonival, mert a fülében lévő cucc, felolvadt és gyakorlatilag mindkét dobhártyát beterítette, a lekvár alatt meg nem tudni mi van, kellene egy gégész. A tőlünk 20km-re lévő kórház gégészetén előjegyzés van, ahol sikerült egy überkedves asszisztensnőt kifognom. Miután elregéltem neki a fülsztorit, közölte, hogy próbáljak meg beszélni a doktornővel, hátha fogad minket, majd hívjam őt vissza. A doktornő az első percben betolta magát a szívem csücskibe, mert azonnal mondta, hogy délután 3-ig vigyem fel és az előjegyzett betegek között megnézi. Miután a Füleském, roppant érzékeny a fülére, speciel tud oltári ramazurit rendezi ha 1 ml-nyi víz érinti eme testrészét, nem voltam túl nyugodt. (Magyarul be voltam szarva rendesen). Keriapui segítséget igénybe véve belehúztunk. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy oké, hogy a folyó mentén lakunk, de a 20km-en gyakorlatilag mindkét oldalon tórendszert láthattunk folyamatában, tombol a folyó és a belvíz, ami ambivalens látvány éppen annyira lenyűgöző, mint amennyire félelmetes. Megérkezvén a rendelőbe, Szoni rögtön összebratyizott egy Boglárka nevű sorstárssal. Előttünk kb 4-5 gyerek volt, igen, a doktornéni senkinek nem mondta azt aznap, hogy  kérjen előjegyzést és az előjegyzett felnőtt betegek egyetlen egy rossz szót nem ejtettek. Szonja volt az utolsó a sorban, amikor már a 3. gyerek ordítása hallatszott ki a rendelőből és ezzel egyenes arányban kerekedtek egyre nagyobbra kiscsajom kék szemei, rájöttem itt az ígértek órája. Nem köntörfalaztam, elmondtam, hogy itt valószínűleg egy bazinagy fecskendőt vesznek elő és azt megtöltik vízzel és beküldik a fülébe, majd levegővétel nélkül folytattam, hogy, de Ő egy nagyon okos és ügyes kislány és olyan szuperül fog viselkedni, hogy innen rögvest a cukrászdába megyünk és leesszük a stresszt. A doktornéni végtelenül megnyugtató volt, csendes, szerény, halk beszédű. A bal fül kimosása gyorsan ment, de a jobb.....3 fecskendőnyi víz kellett az átmosásához, komolyan mondom nekem nézni is fájt, tolultak is a könnyei a csöppnek, de kitartott. Aztán kapott egy hercegnős kifestőt az egyik asszisztenstől, én meg pár receptet a középfülgyulladására. Megdicsérte mindenki, hogy nagyon ügyes és bátor volt, ő bólintott és egy viszláttal kilibegett a rendelőből. Ez a viszontlátás jövő szerdán lesz a kontrollon. Az ígéret beváltása megtörtént, természetesen rózsaszín süteményt kért, Kirának pedig zöldet hoztunk haza, mert neki az a kedvenc színe. Mamának és magamnak már nem hagytam színválasztósat játszani, mi maradtunk a jól bevált túrótortánál. Hazafelé elbóbiskolt kicsit és lehetett ám látni mennyire fáradt és kimerült, mert nem sokkal este 6  után fejreállt, mint a jancsiszög.Szóval megint/mindig büszke vagyok rá és gyógyulunk és rohadtul várjuk a napsütést!