Egy mese vége :)

Ez az igaz mese még 2005-ben indult, akkor találkozott 10 anyuka egy Intézetben, segítségre volt szükségük, hogy elérhessék az álmukat, hogy anyukák lehessenek. Addig is, amíg megkapják mindannyian a csodát egymásban tartották a lelket, egy fórumon keresztül. Lelkesek voltak és bíztak, itt a mese véget is érhetne, de sajnos nem így történt. Mindenkinél jöttek a vizsgálatok, a kezelések, és jöttek a kudarcok is, hogy nem sikerült, majd újra nem sikerült. Körülvették őket kedves emberek, akik az idő elteltével, már nem orvosok és embriológusok, nővérek voltak, hanem barátok, akik minden egyes kudarcukkal újra és újra talpra segítették őket. Mert egy meddő nő, olyan mint egy főnixmadár, hamvából újra felkel és megy tovább, mert csak így lehet. Ez a 10 nő teljes mértékben megértette egymást és tudta, egyszer eljön az ő ideje, az ő pozitív terhességi tesztje, az ő kilenc hónapja, az ő kincsének születése. Egy kérdés volt csupán mikor? A legnehezebb kérdés, amire nincs válasz, nem tudja senki megmondani, hogy 1 hónap, 1 év vagy 10 év múlva. Itt újra el kell mondanom, hogy mindennek rendelt ideje van, a születésnek is, nem történhet semmi sem egy perccel sem korábban, mint ahogy az a sorsunk könyvében meg van írva. Aztán szépen sorban jöttek ezek a kis angyalok. Boglárka, Gergő és Lili, Benedek, Gréta és Viola, Ádám és Barnabás, Szonja és Kira, Tímea és Eszter, Gergely, Luca. 14 név, 14 apró pici csoda, 9 boldog anyuka. Ha statisztikát vonnák, azt mondhatnák, azt a mindenit mekkora siker. Valóban az, ha nem számoljuk, hogy egyetlen babára várónak nem ez volt az ideje. Sokat gondolkoztam rajta, hogy miért pont ők nem, miért ők az utolsók. Rájöttem, olyan emberi tartás és élet iránti alázat van bennük, hogy senki más nem tudta volna azt elviselni azt, amit ők ketten. Úgy örültek Veled, hogy közben halvány gondolatként sem futott át rajtuk, hogy ő miért és mi miért nem? Annyi szeretettel vették körül a gyerekeinket és minket, olyan életre szóló barátink lettek, mint soha senki más.. Annyira szerettük volna, hogy mindezt a boldogságot átéljék, amit mi. Azt hiszem, bár nem vagyok gyenge, ezt nem bírtam volna én sem, volt olyan pillanata, amikor én sem tudtam mit mondani, csak sírtam velük. Aztán eljött egy pillanat, amikor újra velük sírtam, de ezek az öröm könnyei voltak. Régóta szétfeszített már ez a boldogság, hogy végre itt az ő idejük. Nehéz mindezt szavakba önteni itt és most, mert potyognak a könnyeim. A mese végére mindenki boldog és tudom Nektek volt a legnehezebb ez az út, de együtt egymásba kapaszkodva végigcsináltátok. Biztos volt benneteket kétely olykor, volt feladás, volt hiú remény, de tudom, hogy visszanézve már nem ezt látjátok, hanem a tüneményes tündérlányt. Drága kicsi Dóra, az élet Veled lett teljes, egyszer anya és apa elmeséli majd Neked, hogy mennyit vártak Rád és hittek abban, hogy egyszer Őket választod. Egyszer ezt én is elmesélem majd a lányaimnak. Édes kicsi Dóra baba, nem is sejted még mennyi örömet hoztál szüleidnek és azt is csak halkan súgom meg Neked, hogy a világ legjobb szüleit sikerült kiválasztanod. Drága barátaim, el kell mondjam Nektek, soha senkiért nem drukkoltam még ennyit, soha senkiért nem volt még bennem ennyi akarás. Szóval kedves Anyuka és Apuka, életetek legszebb szakasza kezdőik és büszke vagyok Rátok, a barátságotokra és köszönöm, hogy fogadott húgod lettem barátnőm. Köszönöm, hogy itt ez a pici lány és ha csak feleannyira lesznek olyan barátok és támaszok egymásnak a lányink, mint mi, már akkor beszélhetnek egy örök barátságról véd és dacszövetségről. Nem tudom elmondani mennyire Veletek örülök!

2013-at írunk, és elmondhatom 10 nagyon boldog anyuka és apuka és 15 várva várt kisgyerek története volt ez, a sok-sok  könnyet amit eddig hullattunk már rég felszárította a születés szele. Szép az élet....