2 napja van két ovisom

Hááát most várhatnátok itt könnyes búcsúzós vagy velőtrázó sikoltós anyaaaa kiabálósat, de ezzel nem szolgálhatok. Kira (eddig) reményeken felül teljesített. Mivel (nem) kicsit voltam betojva attól, hogy mi hogy is fogunk felkelni (hajnal) fél hétkor, így zenés ébresztőt nyomunk. Első nap a Republic jó reggeltjére keltünk és számomra is hihetetlen, de még a nyolc órás harangszó előtt mindkét melósom a saját csoportjában volt. Szonja már veterán, de roppant feldobta az a tény, hogy húgicája is beszállt a buliba. Kicsi Kira meg bevonult és játszott, meg sem említett. Amikor visszamentem érte, közölte, hogy, "kijakóztam". Ennyi, slussz-passz. Ő is a cica jelet kapta, hiába no mi egy ilyen macskás család vagyunk. Ma reggel amikor közöltem, hogy megyünk oviba, már a pizsijére rángatta felfelé a farmert. Ma először Szonját raktuk le a csoportjában, mert pótfarsangot tartottak, sok volt a beteg és ezért ma beöltözhetett mindenki. Kirához meg leguggoltattam az ajtóban, hogy elmondjam, nem tűnök el orvul, és ne féljen jövök hamarosan, de mire szólásra nyitottam volna a szám, kaptam egy ölelést, egy puszit, egy szia anyát és már ott sem volt. Édesek ezek a kicsik rögtön körbekapták. Amikor érte mentem egy kislánnyal játszott. Márti óvónénije meg közölte, hogy rendkívül önálló,  mert ő azt hitte le akar tiplizni a minibige, de közölte vele, hogy wc-re megy. Ügyesen le is rendezett mindent, érdekes itthon meg bepucsit, hogy csak az égnek álló fokhagymacikkeit látom, hogy nagy kegyet kaptam, ugyan töröljem már ki a valagát. Délután itthon már oda jutottunk, hogy leellenőrizte, hogy mostam-e kezet pisilés után. Valamint azt is megkaptam, hogy nagyon érdeklődő, igen az egész csoportszobát átnézte, beleértve az óvónéni szekrényét is. (Azért a szekrény tetejéről még nem ugrált, pedig az sem lepett volna meg). Valamint, hogy korát messzemenően túllépve viselkedik és teljesen önálló, választékos a szóhasználata.(azt hiszem érzi a beste, hogy kell bevágódni a Törpikékénél). Hétfőn már ott is tízóraizik. Tudom én, hogy ez még az újdonság varázsa és nem ringatom magam rózsaszín leányregényben, mert ezután jönnek majd a nehéz dolgok, a fegyelem, rend és a kontroll. Igazából azért én kicsit kiakadtam a saját hülyeségem miatt, zuhogott az eső és én (marha) Kirának is esernyőt adtam esőkabát helyett. Nem bírta el a kisgizda, szóval elég érdekes volt 1.5km-t menni hegymenetben, hazafelé pedig sikerült egy pocsolya geometriai közepében landolnia, az óvoda bejáratánál. frankón a sáros -vizes-síró gyerekkel az ölemben galoppoztam haza, egy kisebbfajta akadálypályán, lsd, havas eső, szél, (a frizurám még mindig tart) táska, esernyők és sársársár. Miután őt hazahoztam befurikoltam (itt Borsodban mi így hívjuk a talicskát) olyan 10 mázsányi fát és tetriszben felpakoltam. Majd kimentem bevásárolni 3 napra, igen hóesésben és erős északi szélben (s a frizura még mindig tart). Olyan 25kg túlsúllyal hazaértem, majd elindultam Szoniért, itt volt egy kis nüansz, mert Kira velem akart jönni a vízszintes hóesésben. Hazaérve azt vettem észre, hogy üszkös a lábam...bakker átázott a csimmám és az új zokni befogta a lábam, nem jön le :D. Szóval azt hiszem mára megérdemlem az iron woman címet. Ez az időjárás kikészít és nagyon sajnálom a most éppen valahol úton ragadt embereket, remélem mindenki épségben hazaér, hiszen mindenkit hazavárnak. A mai nap mérlege, láb és hátfájás, 3 széttört esernyő és 2 adagnyi sáros ruha, és nem utolsó sorban két boldog ovis és egy büszke anyuka és apuka!