Jó nap a Nőnap....

Hát nekünk kicsit érdekes, mert a nőnapi csokit is magunknak vettünk, mert az egyetlen férfi a háznál, ha Málnát nem számoljuk, Ricsi, aki mindössze annyival örvendeztetett meg minket, hogy sikeresen kiásta a futó akácunk, apjuk boldog lesz ha hazaér. A nőnap azért mégis annyira jó, főleg ilyenkor, hogy végre látom az alagút végén a fényt, igaz mindnyájan antibiotikum dózisokkal, de jobban vagyunk. Én szerdára pukkantam le végleg, közöltem doktornénivel, hogy vagy ad valamit vagy itt murgelok ki a rendelőjében és a mai napra bezárhatja a boltot. Szóval jobban vagyunk, és ilyenkor tudja értékelni az ember igazán, hogy nem is annyira természetes az, ha egészségesek vagyunk. Most még az sem érdekelt igazán, hogy Kira a zöld kanapét sárga cerkával pingálta ki, amíg hajat mostam. Még a csilláron is lógtak, de ez legyen a legkevesebb, az sem zavart, hogy úgy porszívóztam, hogy közben hol az egyik, hol a másik csibe a porszívón utaztatta magát. Aztán kitalálták, hogy én leszek a királynő, be is öltöztettek, Szonja a kopogós cipőm letisztította popsitörlővel, igen a talpát is, majd kaptam koronát. Onnantól én voltam a "feneség". Kaptam csokit, hátvakarást, könyvet, tükröt és asztalt pucoltak, összepakolták a játékokat, Kira megmasszírozta a talpam. Hajmosás után megfésültek, megszárították, még uzsit is kaptam. Táncoltak és énekeltek nekem, szóval igazi "feneséges" jó dolgom volt. Aztán persze a koronát megkapták a kishercegnők (trónbitorlók) és fél órán belül már úgy mentem le kutyába, hogy nem voltam a kutyák királya...szóval így lett egy óra alatt csúfos bukása a nagy koronázási ünnepségemnek és még nincs is pünkösd :o)

Szalai Pál: Nőnapi köszöntő

Mi a nő nekünk? Az egész világ maga, a szüntelen változás,
Az anya, akinek testén át e világba léptünk, az első és végtelen önfeláldozás.
Ő őrzi első lépteink, törli le könnyeink, testéből etet, szeretetéből nevel,
Mindig megbocsát, ha kell és soha nem enged el, ő a fény, a meleg és minden ami jó,
semmihez sem fogható és semmivel sem pótolható.

Ahogy tudatunk lassan a világra nyílik, ő maga is átalakul, megváltozik.
Előbb éteri szépség, ideál, trubadúrok álma, költők ihletője, szerelem és őrület forrása,
Majd társunk a jóban és rosszban, életünk néma napszámosa,
Vetett ágy, vasalt ing, étel és ital, kedvesség, szerelem, a test gyönyöre, az apokalipszis kínja és a mennyország ígérete.

Mindez ő, egy személyben, lelkünk másik fele, aki értünk létezik és mi őérte.
Köszöntöm hát őket, a nőket, kívánom nekik mindazt a szépet, amit érettünk ma és minden nap önként megtesznek.