Jós(z)ágok

Az a helyzet, hogy fejet kell hajtanom az állataink előtt, mert igencsak régen koptattam már róluk itt a billentyűzetet. Tudni kell, hogy én nem vagyok macskahívő, főleg nem olyan macskáké, aki nincs kimiskárolva, ennél fogva fél városunk ciclányát meg...Aztán 2 nap után legatyásodva hazatér, mert a szexet maxra, de a kaját nulldiétára veszi és nagy kegyesen elfogadja Don Huánunk, hogy hazatértekor 3 napig pihenjen (dögöljön mindenhol 4 órás bútorváltással) és felzabáljon 1 havi macskakaját 1hét alatt. Itt jegyzem meg, hogy egyetlen macskagyerek után sem vagyok hajlandó gyerektartást fizetni. Szóval Málna (omg) ott tette be nálam a kaput, hogy beslisszolt mellettem a hátsó szobák egyikébe és mindent, igen mindent körbepisált. A végpont az volt, hogy a ház különböző pontjairól támadt csak úgy szórakozásból Kirára, aki mindennek ellenére, (néhol olyan volt, mint aki 10 rózsalugason futott át, de nem hosszában, hanem keresztben) állandóan  őt akarta puszilgatni.  Ezen oknál fogva, nem teheti be még az első mancsait sem a lakásba, igen rosszabb vagyok, mint a három kismalac együtt a farkassal. Kicsit skizoiddá is tettük szegénykémet, mert velem ellentétben apjuk macskarajongó és ő bezzeg beengedi, nem sokat (na jó sokat) túlzok, ha azt mondom cicamákunknál jobban kevesen várják haza a ház urát. Macsekunk pár nap alatt beletörődve sorsába, levonult Ricsihez aludni, elég viccesen néznek ki együtt horkolászva. Ricsi a maga fél évével egy tünemény, annyira lökött, hogy azt már burleszkfilmekben lehetne tanítani. A napokban addig tartott és huzigált egy befőttesgumit, amíg olyat csapott a saját pofázmányára, hogy úgy nézett ki utána, mint egy boxer. Lehet ő is a tavaszt érzi, de a hátsó kertben a méteres kerítés melletti sövényünket úgy gyepálta ki, hogy Egerben nincsenek akkora vizesárkok a vár előtt, mint nálunk, mindennek oka egy szomszédba költöző kutyalány. Mióta Molly itt van, a "házőrzőnk" konkrétan leszarja, hogy ki közlekedik náluk ki-be, ők végeláthatatlanul csaholnak végig-hosszig a kerítés mellett. Szerettük volna elvinni a lányokkal sétálni, de ez a lökött ürge, a kapunk kívül nem hajlandó közlekedni, effektíve, mit neki jutalomfalat, csalogatás, maximum seggen húzhatom, ami cirka 45kilójával elég nehezen kivitelezhető. A lányokért odavan, ők is érte, bár érdekes módon Szonja kicsit tart tőle, Kira a másik véglet, belenyúl a szájába és kiszedi onnan a tápot. A dög egyébként harci övezetté nyilvánította a házunk táját, az összes nem létező aknát kiásta, és minden reggelre telehordja nekem a lépcsőt nyalánkságokkal, kormos kályhacső, szén, rágott gyerekjáték, bot, cserép stb. Ez azért lep meg annyira, mert tudom én ám, hogy kölyökkutya (nincs is lábtörlőnk), de halvány lila segédfogalmam nincs arról, hogy honnan a francból szedi ezeket. Harci kutya mivolta ki is merül a kinézetében, mert maximum a sáros ugrálásával és nyálas puszijaival jelent halálos veszélyt mindenkire. Málnával meccselnek rendesen, de az amolyan Tom és Jerrys szívatás, mert egyébként tök jól megvannak. csak szeretnek borsot törni a másik orra alá. Valamelyik este sikerült megcsinálnom ezt a műremek felvételt, amikor is majd be brunyáltam a bugyimba, amikor az ablak felől kaparászást és matatást hallottam. Amikor pedig kinéztem, ez a két bamba fej bambult rám, annyira jellemző rájuk, a hebehurgya kutya és a magát bandafőnöknek képzelő macs. Boogieról nem tudok írni, mivel szabadelvű nyúl volt, ergo soha nem zártuk be és nem akartam sittre vágni, egy kedves emberhez költözött, aki letette a nagyesküt, hogy nem lesz belőle nyúlpaprikás. Ha nálunk marad, sajnos nem lett volna hosszú életű, Ricsi csemegének nézte, én meg nem bírtam nézni a fel-le vágtázó remegő nyulat. Szóval a háztájink egy ideje két igazi egyéniségből áll. :)