Búcsú

Nekem ő volt a minden és tudom, hogy az én korosztályomból még sokaknak, annyira hittem benne, hogy van visszaút, hogy van amikor vissza lehet fordítani a visszafordíthatatlant. Reméltem, hogy az ébredő természettel ő is újra felébred, és mosolyogva közli, na srácok...induljon a mandula. Nem volt olyan buli, ahol nem bújtak volna össze a szerelmespárok a 67-es útra, ahol ne ordítottuk volna farkasfalkához hasonlóan, hogy 16 tonna fekete szén. Neki még azt is elhittük, hogy repül a bálna. Emlékszem a sok évvel idősebb nagy szerelmemre, akivel úgy szorítottuk egymást a Szeretni valakit valamiértre, mintha soha többé nem nem akarnánk elengedni egymást, mert mindketten tudtuk ez lesz az utolsó tánc. Emlékszem arra is, hogy édes uram amikor nem akart felkelni, feltekertem a hangerőtt és már ment is a Jó reggelt kívánok!!!Annyi annyi emlék, egy augusztus 20.-ai koncert, amikor a Republic még hajnalban is nyomta és már a Mézga Gézára táncoltunk a porban, amit mosott el az eső. Nem lehet ezt elmondani, mert a Republic egy életérzés volt hallgattad bár egyedül vagy egy több ezres tömegben. Minden hangulatra, minden momentumra kaptunk egy dalt, egy olyan dalt, ami az agyadon keresztül elérte a szíved, ami beléd vésődött, amivel együtt sírtál, amivel együtt nevethettél.  Drága Cipő, ott fent a nagyszínpadon tudom, hogy ott bujkál a szád sarkában az a keserédes mosoly. Nagyon siettél és a hosszú álom után neked már nem volt ébredés, ahogy arról énekeltél. Én pedig sokak nevében köszönöm, hogy voltál, én soha nem felejtelek el. Nem tudok kedvencet választani, hiszen nekem mindegyik Republic-dal az, kiválasztom hát amin olyan sokszor sírtam, és peregnek most is a könnyeim. Gyújtok egy gyertyát érted, ahogy mindig amikor ezzel a számmal búcsúzom valakitől...Isten Áldjon!