2010. november 17., szerda

Helycserés támadás

Úgy is mondhatnám, hogy manapság nagyobb társadalmi életet élünk iccaka, mint nappal, ennél fogva eléggé zombisodom és biza ilyentájt már kókad lefelé az ábrázatom és már most feküdnék a szomszéd tyúkjaival együtt. Nyaszóval, aki végig követni tud az előtt le a kalapomat, pedig esküszöm, mindössze 4 személyről és 3 ágyról szól a történet, de most még én sem vagyok biztos abban, hogy minden momentumot vissza tudok adni. Egy ágy a Kiráé és gyerekágy lévén, csak ő található meg benne. Akkor Bundi este 7-kor elaludt a nappaliban, nyolckor ébresztettem, hogy menjen be inkább a gyerekszobába. Én meg lefürdettem a csibéket és 3-ban lependerültünk a nappaliban. Alvás, kinek-kinek az esti beivója után, jelzem én is rászoktam a kakaóra. Szóval Kira berakva a kiságyba, én alszom Szonjával a nappaliban, Bundi Kirával a gyerekszobában. Kira 1 körül megébred, de mivel nem hajlandó a nappaliban enni (úrinő már 6 hónaposan vazzeg) Így felköltöm Bundit, hogy jöjjön ki a nappaliba Szonjához. Kira meg én összebújva bekucorodunk a gyerekszobába, elalszik berakom az ágyába. Cirka fél óra alvás után trapp a nappali felől, megérkezik Szonja, befészkeli magát mellém, elalszik. Mivel alig férek el, így kijövök Bundi mellé a nappaliba, ekkor olyan hajnal 3, és röhögve mondom neki, hogy hely babám, ilyen is régen volt, hogy egymás mellett kössünk ki. Nem sokáig tart, mert ippen elalszunk, mire újabb trapp és közénk vetődik a felháborodott nagylányunk, hogy mi az, hogy őt meg csak úgy otthagytam az ágyában egyedül. Mivel hármunknak kicsi a nappaliban lévő ágy, így Bundi beköltözik a gyerekszobába, fél hatkor költöm, mert Kira csak a macis függöny mellett tud enni hajnalhasadtával. Én Újra behelyezem a dedet a kiságyba és lerogyok már menet közben elaludva gyerekszobában. Fél hétkor Bundi el dolgozni, de Szonja már anyázik is, hogy egyedül van a nappaliban. Kivánszorog, fél 8 ébred Kira, ilyenkor már bezzeg tud a nappaliban enni és aludni. Visszatértünk a kiinduló helyzethez, három csaj egy kupacban. Mialatt ők kéjesen nyújtózkodnak, szemtelen módon visszaalszanak, én tikkelő szemmel nézem a plafont és azon gondolkodom, hogy egy biztos, a magyarok nem vándoroltak ennyit az őshazában, mint én...jham és a háló zárva marad, még egy maratoni kört már nem vállalnék be az éjszakai járatba az tuti...hjjja kérem ennyi erővel vállalhatnék valami iccakai éjjeli őri állást valami bazi nagy telephelyen :) Igen....k*-ra sajnálom magam és a kialvatlan fejemet, de a lábam határozottan izmosodik és nincs olyan pozitúra gyerekalkatrészekkel társítva, amiben nem tudok elaludni. :) Asszem elmegyek éccakai élő puzzle-nak na?:)

3 megjegyzés:

plim írta...

"Nagyobb társadalmi életet élünk". ennél jobbat még nem hallottam arra, hogy nem alszanak a gyerekek :). Lehet, hogy fáradt vagy, de vigasztaljon, hogy még kreatív :)))

Hencsi írta...

Még egy dologra válaszolj,mert én még nem jöttem rá.Hogy van az,hogy a gyerek is kel éjjel,én is,meg mászkálok is utána,és mégis én vagyok reggel felmosórongy,nem Ő.Ezt hogy csinálják???

Náncsi írta...

Gondold el ugyanezt nálunk 5 gyerekkel, ugyanis aki alszik az is alvajár.. Lali szokta mondani, hogy megboldogult ifjú korunkba, mikor még ő is a szüleinél dekkolt meg én is, szóval, hogy akkor nem volt ilyen bonyolult összehozni egy normális kettesben töltött éccakát.. Mostanában minimum két gyereket kell rendszeresen visszahordani az ágyába éccaka. a többinek csak szólni kell, hogy : kejjé le fiam a konyhaasztalró oszt mennyé aludni! NE vidd a terítőt!:)