Sokmindenen...

elgondolkoztam az éjjel, most kivételesen nem a csajok tartottak ébren, hanem a saját gondolataim. Komolyan, még most is olyan mérges vagyok, hogy csak úgy csattog a billentyűzet a kezem alatt. Lehet nemsokára füstöl is.:) Úgyhogy most idehányom Nektek, kezdjetek vele valamit, mert nekem beletelik még minimum egy hétbe mire felülemelkedem a történteken. lehet vissza sem kellene mennem dolgozni, vagy csak egyszerűen egy hülyével akaszkodtam össze, miközben a segítő szándék vezérelt. Kezdem az elejéről, átjött a szomszéd G. had telefonáljon már, mert az anyukájának elromlott a vezetékes telefonja. A végén az ügyintéző azt kapta, hogy jobb helyeken 5 percig sípolják kifelé az ilyen szóáradatot. Halkan megjegyeztem, hogy milyen már az, hogy a vonal túlsó végén lévő őt szíve szerint tuti elküldte volna a p-be vagy minimum rá... a telefont, de nem teheti, mert neki ez a munkája. G. csak fújta magáért, hogy ez szolgáltatás amiért fizet ect. Aztán rátértünk G. három éves kislányára A.-ra. Nagyon-nagyon régen munkált már ez bennem. A kislány szeptember óta ovis, reggelente hány, itthon is az oviban is, minden nap, majd az oviban kinyitnak neki 1-1 hányás után egy ágyat és lefekszik szopja az ujját, tekeri a haját, himbálózik majd elalszik. Most jöttek a betegségek itthon van, minden kezdődik előröl, a gyerekekkel nem játszik, aki közeledik hozzá azt megveri, Szonját is, azóta nem is akar Szonja játszani vele. Nekimegy a felnőtteknek is, mosolyogni még nem láttam. ezzel kontrasztként hihetetlen okos, mert apuka fixa ideája, hogy a gyerek a Harvardra menjen, okítják is rendesen. Én csak pár kérdést tetem fel, igen előjött bennem a szakma is, nem tagadom és sajnálat a kislány iránt. elmondtam, hogy tudod G. láttam már tönkremenni életeket, azon, hogy a szülők az ő beteljesületlen vágyaikat ruházták a gyerekre tűzön-vízen át, ha az én gyerekem varrónő lesz, azt sem bánom, csak boldog legyen. Másrészt meg persze mindenki a legjobbat akarja a gyerekének, de lépjünk már a realitások talajára, miből??? Esetlegesen nem lenen érdemes megmutatni egy pszichológusnak a kicsi lányt? Fizikai tünetek az önhánytatástól nyelőcső, fogzománc stb? Óvónénik mit mondanak? Hát leszedte rólam a keresztvizet G., hogy ha meggebed is odamegy a gyerek és kész. Én vagyok a cinikus, meg a kioktató és minek nekem két gyerek, egynek kell megadni mindent, amit csak lehet, ha kell idézem "micimackót a habokban". Erre jöttem én, hogy nem az kellene, hogy a kis lelke rendbe jöjjön? Majd kinövi, erre nincs idő dolgozni kell, mert milyen nagy szó, hogy G-né, már a 2. főiskoláját és nyelvvizsgáját csinálja és jól keres. Következő szóval jött, hogy jó nekem, csak sétálgatok, meg a szomszéd barátnőm is, aki 3 gyerekkel van egyedül itthon, férj külföldön dolgozik. Neki meg senki nem segít az oviban, amikor MINDEN reggel a tenyerébe hány a gyerek. Mármint fizikailag nem segít. Megmondom őszintén nagyokat kellett nyelnem, ennyire makacs, egoista, intoleráns emberrel ritkán találkozom, vagy csak kijöttem a gyakorlatból. Kiakadtam na, annyit mondott, hogy ne tudjam meg milyen érzést, hogy otthagyják a gyereket az oviban, aki üvölt és hány és ők is bőgve mennek dolgozni. De könyörgöm eltel 3!!! hónap. Aztán jött a bezzeg, hogy örüljek, hogy nekem ilyen barátságos, kedves gyerekem van stb. Igen örülök, de ez nem változtat azon, hogy szeretnék nekik segíteni. Szégyellik ezt, elszigetelték a gyereket, szerinte nincsenek korlátok, közben meg a gyerek még a csapot sem nyithatja ki egyedül. Apuka fegyelmez, anyuka nonstop kompenzálva ölben hurcol. Annyira látom, hogy mi a gond és annyira nem befogadóak. Reggelig vívódtam és azt hiszem feladom, elvek: annak segíts aki kéri. Tegnap felajánlottam egy pszichológus ismerősöm, kíváncsi vagyok élnek-e vele. Sajnálom ezt a törékeny kicsi lányt, itt megy tönkre a szemünk előtt. Nem értem az óvónéniket, akik ezt betudják beszoktatási problémának, vagy alszik a gyerek és nem zavar így senkit? A folyamatos Szonja- A összehasonlításból is elegem van. Szonja ugyanabba az oviba megy, 50% az esély arra, hogy egy csoportba kerülnek szeptembertől....nem tudom.. nem tudom....most tényleg nagyon várom a visszajelzéseiteket...Bundi is velünk beszélgetett, főként hallgatott egyetlen egy mondatot mondott, G-nek "Feltételezd, hogy Lili valaha is ártani akarna Nektek?" Erre a válasz kategorikus nem volt. Lehet nem kellett volna semmit mondanom, de akkor az nem én lennék...egyetlen egy dologban reménykedem, hátha elindult valami... hátha léptünk egyet a megoldás felé...mert nagyon nem jó az ami most van...nagyon nem...remélem kijön ez a kicsi lány a csigaházból...nagyon remélem...