2013. április 26., péntek

Tömjénezés :o)

Maximalista ember vagyok, tudom, hogy ez nem mindig jó és igyekszem is tenni ellene. Ebben a lányok sokat segítenek, már nem fontos hol vannak porcicák, az sem, hogy minden élére legyen vasalva, hogy néha meg kell tömi a szennyes kosarat, hogy beleférjen a többi, vagy uram bocsá' nem ágyazunk be, vagy az esti mosatlan reggel ott kacsingat a mosogatóban. Mióta ők megvannak, azóta ezek, mind, mind nem olyan fontosak. Az a fontos, hogy a lányokkal legyek, hogy együtt játsszunk, főzzünk, hogy este mellettem szuszogják álomba magukat, hogy általuk egy kicsit gyerek vagyok én is. Együtt párna csatázunk, táncolunk, bohóckodunk. Figyelnem kell rájuk, soha nem mondom nekik azt, hogy más dolgom van, pedig igen néha az agyamra mennek. Tudom, hogy ha 1x-2x 20x nem érek rá, nem figyelek, akkor többet nem keresnek, én pontosan ilyen voltam, ha nem figyeltek rám, odébbálltam, ma is ilyen vagyok majd 37 évesen. Valahol ez a blog is arról szól a figyelemről, hogy jártok ide, hogy tetszik, hogy "ismeretlenül" is kommunikáltok, visszajeleztek. Ezért nem tudnak a közvetlen környezetemben sokan a blogról, mert lehet nem adnám így ki magam, vagy éppen nem ilyennek ismernek, a felszín a külsőségek alapján. Sok pofont kaptam, nem barátkozom könnyen és hidegrázásom van az érdekemberektől, körbe vesz nem is kevés sajnos. Szeretem én is olvasni a blogokat, és újra kaptam egy díjat Diustól. Köszönöm neki, őt nagy dózisban olvasom, hetente 2x megyek és akkor csak az ő blogját nézem, egyben összefűzve, mert sokat gondolkodom ám az írásain, és nagyon sokszor eszembe jut, hogy úgy leülnék vele egy kávézó teraszára, úgy 2-3 órára és elmondanám amit én gondolok és tudom, hogy ő is, remélem ez egyszer megvalósul. Jól esett amit rólam irt, hogy "Ő az a blogger, aki a legtöbbször bőgetett meg, és Ő az a blogger is, akinél a legtöbbször röhögtem féktelenül". Ő jelezte talán ilyen konkrétan vissza először, ami a célom ezzel a bloggal, az emlékek megőrzésén túl, érzelmeket kiváltani, mert ez a számomra egyik legfontosabb, nyomot hagyni másban akár pár pillanatra is. Kiadni ami bennünk van, és hinni abban, hogy senki nem fog visszaélni vele. Jó tudni, hogy az vagyok Diusnak, ami ő nekem. Innen üzenem, hogy ma közös kedvencünket Dénest fogom hallgatni élőben és helyette is borzongok majd, naná ebben is hasonszőrűek vagyunk a tehetségkutatók nézése :)
A díjjal feladatok is járnak, mert ugye mit adnak ma manapság ingyen :)
Szabályok:
1.  Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat.
2. Felsorolunk 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb a feliratkozott rendszeres olvasók száma.
3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott 4 blogon a díjazásról

Nagyon különböző blogokat olvasok, nehéz a választás, főként, hogy a blogok nagy része zárt, de akkor jöjjön a 4 "szerencsés".

1. Matusi - ezer szín ez a lány, furcsa, de nekem nagycsaládoskén is lány :) Hihetetlen energiák, mélység lakozik benne, szeretem ezt a nyitottságot és ősi erőt, ami az írásaiban és benne lakozik.

2. Eli akit nem tudok másként mondani Ő AZ ELI,a nekem örökkedvenc,  csupa nagybetűvel, akinek azt hiszem lassan ki kell cakkozni a hátsóját, mert február óta nem irt. Olyan érzékletesen ír, hogy sokszor azt érzem ott állok mellette és együtt csináljuk az ibolyalikőrt vagy  mi a szöszt. Tudom, hogy a blogban egy picike tortaszeletet kapunk belőle, de az a szelet annyira jó, hogy azt sem bánjunk, hogy nem a miénk az egész torta.

3. Személyes barátom blogja azt se tudom itt éppen melyik álnevét használja. Őrült nő, a szó legnemesebb értelmében. Ez már a sokadik blogja és remélem, hogy itt végre lehorgonyoz. Szélvész, sziporka, imádom.

4. Naná, hogy Cucka nem maradhat ki. Benne leginkább azt becsülöm, hogy fogja odacsapja a szívét eléd az asztalra, nem megfontol, nem agyal és kezdj vele, amit akarsz. Az őszinteség magas foka az amit ő le mer tenni és én mérhetetlenül becsülöm ezért az ősbizalomért és hitért. 

Ha nem ismernétek őket, azonnal nézzetek be! :)

Búcsúként, két mai kép a csajokról a kedvenc padon, én is szeretek itt ülni, csobog a szökőkút, és körbeölelnek a virágok, most éppen sárga árvácskák és sárga tulipánok :) 


9 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Lili. Már nagyon régóta olvasom a naplód, véletlenül(?) találtam rá nem sokkal Szonja születése után. Azóta követem. Minden elismerésem neked és a családodnak. Ha pár szóval kellene megindokolnom, hogy miért szeretem a blogod akkor azt mondanám, hogy mert egyszerűen emberi és őszinte. Én is anyuka vagyok, akinek a gyereke az első, a második, a harmadik és csak ezután jöhetnek más dolgok. Sok vívódás, aggodalom, szorongás. Amikről te is írsz őszintén. És sok-sok örömteli pillanat, rengeteg szeretet ami mindenen átsegít. Maradj meg mindig ilyennek... a lányok nagyon szerencsések, hogy te vagy az anyukájuk :-)Minden jót nektek. Üdv, Zsuzsi

Dius írta...

És már megint megbőgettél, TE... :) De azért mosolyogtam is ám.. és igen, egyszer valósuljon meg az a közös kávézás is valahol. (van erre vonatkozóan már egy ködös tervem, de még dolgozom a projekten) <3

julcsi írta...

Lilim méltán kaptad meg a díjat!!!♥
Köszönöm hogy vagytok nekem!!!♥

Márti írta...

Hálásan köszönöm!!<3
most pedig te kukkolt meg a mailádát :)

Névtelen írta...

Drága Lili!
Ne cakkozd ki a hátsómat lécci, elég cakkos az most e nélkül is.
Konkrétan: március 12.-én elmentem dolgozni és délután az intenzíven kötöttem ki. Azóta is kórházban vagyok, momentán rehabilitáción, de talán már a jövő héten hazamehetek.
Azért igyekeztem mindig nyomon követni a "hétördögök" mindennapjait :o)
Tündéri két prücsök, mindig vigyorgok ha itt vagyok nálatok.
Bővebbet majd valahol... vagy blogban, vagy emailben... még nem tudom...
puszillak benneteket
Eli

Névtelen írta...

Ja! és persze köszönöm, köszönöm, köszönöm a díjat :o))

e.

Lili írta...

Én köszönöm lányok, hogy a életem része vagyok.

Elikém, gyógyulj gyorsan, popócakkozás visszavonva. :)

Unknown írta...

Jusztse:D én ezt a szép plecsnit átteszem a családi blogomra:D az horgonyos.. a többi horgonytalan.. időnként elúszik:D

Unknown írta...

http://aginancsi.blogspot.hu/ ja.. tsókolom a népet amúgy:)