2013. április 7., vasárnap

Türkiz a pcos szine...és az enyém is...

Dius lila napján felbuzdulva, én is beszélek nektek a betegségemről, bár már többször megtettem, de azt gondolom nem lehet elégszer, fel kell világosítani minden tinit, fiatal lányt, babára váró asszonyt. PCOS. Ezerarcú betegség, amely minden tizedik nőt érint, de csak minden ezredik hallott róla. Okos döntésekkel, helyes életmóddal azonban Te is szembeszállhatsz vele.Döbbenetes szám ugye, azt is mondhatnám, ha kerekítve, naponta körülbeleül százan kattintotok ide, akkor ebben a látogatói számban bizony 10-en mondhatjuk azt, hogy ezzel a betegséggel élünk. Csak érintőlegesen beszélnék most a tünetekről, a cikluszavarok, a petefészekciszták, az elhízás, a szőrösödés, az insulinrezisztancia, a meddőség. Ma már köszönhetően a PCOS alapítványnak, ha az interneten beütitek ezt a mozaikszót, hozzájuk visz el. Azt gondoltam és bele is estem abba a hibába, hiába tudok mindent, hogy itt vannak a lányok, végre elengedhetem magam, de nem. Az agyammal tudtam, hogy ez egy életre szóló változás, de kilengtem nem is kicsit. Miközben minden hozzám fordulónak papoltam a betegségről és arról, hogy a rá kapott gyógyszer önmagában kevés, ültem a babérjaimon. Mert nem szakítottam időt a mozgásra és lecsúsztak bizony a szénhidrátok is. Meg lett az eredménye, jöttek a patik a szőrösödés és most megjelent egy majd 40 napos ciklus, az elmúlt 6 évben nem volt ilyen. Asszem' tipikus esetévé váltam annak, aki vizet prédikál és közben bort iszik. Közben meg példát kellene mutatnom, nem csak azoknak akik az út elején járnak még, hanem a lányaimnak is. Szonján már most látszik, hogy örökölte a géneket, gyakorlatilag tipikus pcos kinézetű kisgyerek. Nehéz szembesülni azzal, hogy az ő létrejöttével kapott tőlem egy  nem várt "ajándékot". Most még nem tudom ezt elmagyarázni neki, hiszen nem értené meg. Mégis tennem kell, hiszem, hogy itt lesz a tavasz és megyünk, futni, szépen lassan, előre látom, ahogy Kira úgy hagy ott minket, mint gepárd a csigacsaládot, kb 1-2 hete már én sem érem utol. Mozognunk kell és végre jönnek majd egyszer csak az idényzöldségek és gyümölcsök, életmódot kell váltanunk. Ráadásul folyamatos csokizabálhatnékom is van, valószínűleg a vércukorszintem is ingadozik folyamatosan a rendszertelen étkezésektől. Szégyellem ám, mert annyi embernek sikerült segítenem, jó pár gyerekre váró nőt babához segíteni, most meg elsüllyedtem a szénhidrát és lustaság fertőjében. Ennek jelentem vége....:)
Kérnék valamit, ha Te vagy ismerősöd, barátod, lányod anyukádon hasonló tüneteket észlelsz, ha van ismerős védőnő, orvos, beszéljetek róla...az egészségünkért...a gyermekeinkért. 
A másik kérés, nem kötelező, de megköszönöm, ha legalább egy napig Te is segítesz nekünk türkizzé varázsolni a facebookot, a pcosért, azzal, hogy a fenti kis fácskát kirakod profilképnek. Ölelés Lili

1 megjegyzés:

Dius írta...

Én örülök, hogy újra beszéltél róla. :) És azt remélem, hogy Szonjával kapcsolatban csak egy kósza gondolat marad az egész, mert mire odajut, már régesrég az lesz neki a természetes életmód, ami segítségére lesz.
Sok-sok erőt a továbbiakhoz, biztosan sokaknak fogsz még tudni segíteni.
Részemről a türkiz kép megosztva... :)