2013. május 31., péntek

Dughatnám homokba is a fejem....

de nem tehetem, mert az már nem én lennék. Tudom Ti is bármerre jártok a világhálón szembekerültök vele, a romakérdés, a rasszizmus, a stigmák alól nagyon nehezen kitörő romák. Igen mi itt élünk Borsod szívében, egy gyönyörű tájon, ami megy tönkre, ahol a legnagyobb a munkanélküliség, ahol a legtöbb a roma. Tény, hogy az oviban már a fehér bőrű gyerekek száma a kevesebb, épp a napokban kellett elmagyaráznom Szonjának, hogy a kis barátai egy részének miért fekete a bőre. Tény, hogy nem a bőrszín a probléma, hanem a viselkedés. Némelyik anyuka a 7. gyerekével várandós 24 évesen és szó szerint olyan büdös annak a gyereknek az egy méteres környéke, amelyik éppen Szonja csoportjába jár, hogy nem játszanak vele a többiek. Az is tény, hogy nagy részük nem tudja használni 4-5 évesen a kanalat, nem tudja mire való a szalvéta, a wc-be gurigástól dobálja a papírt. Van amelyik beszélni sem tud. Van azonban olyan, aki normális családban nevelkedik, okos, kedves, illedelmes. Egyben mindnyájan megegyeznek, hihetetlen módon ki vannak éhezve a szeretetre. Nem tudom elhinni, hogy van olyan kisgyerek, aki péntek délután megkapja az uzsonnáját és a következő étel a hétfő tízórai az oviban, volt úgy, hogy 8-kor, én mentem le az óvónéni kérésére kekszért, mert egy kisfiú szó szerint üvöltött az éhségtől. Aztán van egy kislány, 5-en vannak testvérek, ő a középső, anyukájuk lelépett egy másik romával, a gyerekeket itt hagyta az apának és a nagymamának. Szegények, nincs vizük, a kútról hordják, nincs mosógép sem, gyanítom sokszor ennivaló se. A nagymama minden reggel elindul az öt gyerekkel, akik értelmesek, illedelmesek és patyolat tiszta ruhában járnak, az apjuk dolgozik. A kicsi lány sokszor akart már lejönni hozzánk játszani, de valami miatt a nagymama soha nem hozta le. Hát elhoztam én, tudni kell róla, hogy piciként megégette a kezét, az egyik kézfeje rendkívül heges-csúnya, én is csak onnan vettem észre, hogy folyton dugdosta, ma sikerült meggyőznöm, hogy ez nem szégyen, csupán egy apró kis hiba, ami fel sem tűnik senkinek. Igen ma is elhoztam, dúltam-fúltam, mert az egyik kedves szomszéd megjegyezte "nem vagy normális, hogy egy cigányt beengedsz a portádra", muszáj volt visszasziszegnem, hogy "különb, mint Te". Ma ahogy néztem, ahogy játszanak, sokszor eszembe jutott, hogy mi lesz ebből a kicsi lányból ha felnő, az, mint a nagy többség, hogy tinikorától szüli sorra a gyerekeket, mert ez a minta. Esetleg fog dolgozni és nem segélyből élni, mint már a 2. romageneráció. Lesz-e ereje kitörni abból ami körülveszi, mert valljuk be keveseknek sikerül. Végtelen mosoly, derű és szeretet ez a kicsi lány mindannak ellenére ami történt/történik vele és megvan benne az a bizalom, ami már sokukban nincs.Sokat hezitáltam azon, hogy a lányaim az elitoviba járjanak-e, ahol kevesebb a roma. Jól döntöttem, hogy nem raktam őket búra alá, hisz ez a való világ,látniuk és tapasztalniuk kell az élet felhősebb oldalát is. Szonja sokat tanul, legfőképp értékrendet, tanul arról, hogy nem kaphatunk meg mindent, amire csak vágyunk, hogy van olyan gyerek akinek az sem természetes, hogy mondjuk minden nap gyümölcsöt eszünk, mert néha kenyérre sem jut. Ma nagyon büszke voltam a prücsökre, látta, hogy a kis barátnője úgy ette nálunk a banánt, hogy még a héjából is rágta kifelé, barackot nem mert enni, nem ismerte. (A szívem összefacsarodott). Szóval amikor jött érte nagymama, Szonja megkérdezte, hogy lenne-e pénzünk holnap új gyümölcsöket venni, mert ha igen ő ezt itt mind összecsomagolná a kis barátnőjének, meg a testvéreinek. Összecsomagoltuk, igen beledugtam egy kis pénzt is a gyümölcs közé, mert tudom, hogy csak hétfőn kapnak fizetést és öt éhes gyereknek hosszú a hétvége. Nem akarok nagy szavakat használni, és tudom, hogy sokuk bűnöző. gyilkos, naplopó, hazug és utál mondjuk engem. Nem is tudok megoldást erre a problémára, csak azt érzem nagyon, hogy ez így nagyon nem jó....Nekem a kis Scarlett O'hara már a szemem előtt lesz és vagyok annyira karakán, hogy hatok a családjukra, tisztelnek és ez nagy szó ám romakörökben....de azt is tudom, hogy ez csak csepp a tengerben....nem tudom hová tartunk, miért és hogyan kellene...csak azt érzem a zsigereimben, hogy nagyon nagy a baj....

11 megjegyzés:

Dius írta...

Ez nem ér, hogy Te mindig megbőgetsz. Csepp a tengerben, de Tudod e, hogy minden tenger egy csepp vízzel kezdődött? :) <3

Nesreca írta...

Ez egy nagyon jó bejegyzés volt!

Hold-AnyuCica/WS írta...

"Mert mind­annyi­an fö­lös­le­gük­ből dob­tak, ő azon­ban sze­gény­sé­gé­ből mind­azt be­le­dob­ta, ami­je csak volt, az egész va­gyo­nát." (Mk 12,41–44)

ahogy olvastam, eszembe jutott... tudom, hogy nektek sem könnyű, mégis adsz. példakép értékű :)

Névtelen írta...

Sicc:-ez gondolat jel...

Jó ember vagy Lili...
-

julcsi írta...

Potyognak a könnyeim Lilim...♥♥♥

Lili írta...

Csajok, ez most nem rólam szólt, hanem a helyzetről, de köszönöm. :)

Bea írta...

Nagyon tiszteletreméltó az, amit tettél/teszel! És igazad van, nem mind "rosszfajta" , és a jókon, a normális életet élőkön segíteni kell. Talán így sikerül nekik kitörni, és egyszer csak több lesz belőlük jó, mint rossz.
Üdv: Bea (ritkán kommentelő félzugolvasó)

ui: Ózdon nőttem fel, és a családom még most is ott él. Abszolút átérzem minden sorodat.

Névtelen írta...

Csak frázisokat tudnék írni...
Nem véletlenül ragadtam itt jó pár éve :)

eli

Hencsi írta...

Te is, és Bea is a szívemből szóltatok. Én is itt élek, a legrosszabb városban. Kénytelen voltam "elit" oviba vinni a lányt, mert a mi kazai ovinkba egyáltalán nem jár fehér gyerek, sőt, normális roma sem. A dadus is mesél dolgokat, hogy pl.minden reggel súrolókefével távolítja el a sz@rt a kilincsről...Itt már nincs civilizált gyerek sajnos. Mi vagyunk az ellenpélda, bringázunk az utcán, és a hat-hétéves korosztály csúnyán káromkodva dobálja a lányom. Az ovinkban nincs ilyen, aki sötét bőrű,az is ugyanolyan gyerek, mint az enyém.Nincs kirekesztés,nincs elkerítettség. De sajnos van,amikor meg kell tenni.
Viszont annál szebb dolog nincs, amit Ti tesztek ezzel a pici lánnyal. Talán Ő már tanul majd a többiek hibájából!

Névtelen írta...

Mindig kiakadok, mikor nagy elánnal tiltakoznak a kirekesztés ellen. Miért nem az érdekli őket, hogy tudnának beilleszkedni.
Mondjuk persze ehhez az kéne hogy akarjanak.... Nem vár el tőlük nagy dolgokat az ember, csak alapvetőeket. Nekem az a tapasztalatom, hogy amelyik család akar, azt simán befogadják. Nálunk a faluba (ezelőtt 10 évvel) beköltözött egy család. Mindenki rettegve várta, hogy mi lesz ebből. Hát az lett, hogy a 3 gyermek rendesen járt iskolába meg ovodába. Szerintem tisztasági versenyt is nyertek volna ha rá kerül a sor. Az apuka házaknál dolgozott, a végén már rengeteg munkája volt. Pl. csatornákat csinált. Nyári szünetben a nagyobb gyereket is vitte magával. Az anyuka meg otthon rendben tartotta a portát. És nem lettek 1 hónap múlva 12-en... meg nem tűnt el semmi a szomszédokból. Nem bántotta őket senki, mert nem irritáltak a semmitevéshez való jogaikkal senkit.
Persze könnyebb sápítozni.
Nnna most ebbe jól bele lendültem.
Bocsi
Eli

Lili írta...

Elikém, semmi gond, csak nyugodtan :)

Azt hiszem rátapintottál a lényegre, nem akarnak. Mert nekik ez jó, a majdnem elhanyagolható számú kitörni vágyót, meg legyőzi a többség sajnos.