Kattant bige...

Voltatok már úgy, hogy reggelente úgy ébredtetek, hogy ez a tipikus szar nap lesz, zsigerileg érzi az ember, ilyenkor benyomja a szundit még egy kicsit, és arra gondol még nincs is reggel, pontosan 10 percig. Aztán meg arra gondol, hogy pontosan az a 10 perc hiányzik ahhoz, hogy ne kelljen kapkodni a késés miatt. Na pontosan így voltam én ma reggel. Ráadásul Kira nem akart felkelni, ilyen még nem fordult vele elő, valamint elfogyott a tej és tej nélkül egyszerűen elvből nem iszom kávét. Már a reggel a kicsi ordításával indult, ugyanis a drága jó nővére azt gondolta, hogy az a legjobb módszer a felébresztésére, ha leönti kakaóval (vágod, nekem meg nem volt tej a kv-ba). Szó mi szó, az ébresztés hatásos volt, 15 perc elég is volt arra, hogy lemossam (úgyahogy) a kakaót a hajáról és megnyugtassam. Természetesen ismét késve indultunk és a csajok minden füttyfürütty miatt megálltak az úton, a teljesség igénye nélkül követ or virágot szedtek, kutyát néztek, árokban mászkáltak, keritésen közlekedtek. Mivel alapból nem voltam virágos hangulatban és miért ne tükrözné vissza ezt a kölök, Kira az oviig ordított, pusztán azért, mert megfogtam a kezét és nem voltam hajlandó elengedni, hogy összevissza futkosson a nagyvilágba. Szó szerint vonszoltam magam után hegymenetben, mint a nénik a trendi bevásárló tolikocsijukat nyugdíjosztás után. Azt hiszem az oviban az volt az utolsó szavam, hogy elmormogtam nekik, hogy brutális amit csináltak és csatakra izzadtan elvonultam. Vasárnap eltört a szemüvegem szára, hétfőn bevittem az itteni optikába, egyrészt garis, ami nem mindegy, másrészt olyan vagyok nélküle, mint egy bányaló. Na most képzeljetek el egy ukrán csajt aki töri a magyart, amint nekem elmagyarázza, hogy azért tört el a szemüvegszár, mert két kézzel kell levenni a szemüveget és nem eggyel. Szóval az a garancia nem is garancia és különben sincs ilyen szemüvegalkatrészük, (fél éves a kukker amúgy, szóval nem mondanám békebeli darabnak, amihez ne lenne alkatrész) csak mindkét szárát  tudják cserélni. Aranyárban. Még ez sem érdekelt annyira, ott szakadt el a cérna, amikor elém rakta a szemüveget, hogy nézzem meg, ki van domborodva.  5 nap alatt nem volt ideje felküldeni javítani...meg különben is ez egy német modell, lehet oda kell kiküldeni a gyárnak. Amúgy meg, hogyhogy nincs pórszemüvegem, ez gyakorlatilag halálos bűn. Azt hiszem ez volt az a pont, amikor leszállt rám a lila köd és kértem, panaszkönyvet, bevizsgálást ésatöbbi. Egy dolgot nem kértem, elnézést olyan pipa voltam...Nyájasan közölte, hogy ez lesz még 1-2 hónap (burkolt mi a picsának kekeckedsz), cseppet sem burkoltan közöltem az egyszavas válaszom: leszarom. Majd kivonultam és kerestem egy másik optikust, keddre kész a szemüvegem és cirka 1.5 hét után látni fogok, nem fog kiesni a szemem és szétesni a fejem. Amire duplán dühös voltam, hogy ezzel gyakorlatilag elment a fél napom. A lányoknak meg ugye péntek lévén megígértem, hogy ebéd után megyek értük. A törpikék dadusa azzal fogadott, hogy menjek már be, már mondtam is a kérdést, mit csinált már megint Kira? A kiskisasszony szétszaggatta a harisnyáját, úgy a 15.-et 2 hónap alatt, ezért zoknit adtak rá, őt meg megcsapta a szabadság és a nudizmus szele, ezért folyamatosan levette a bugyiját, amit a fiúk hurcolásztak utána, ezen kívül uszodát csinált a mosdóban, majd felmászott a függönyön (?). Igazából nevetni lett volna kedvem, ahogy magamban vizualizáltam a képsort, de tök zavartan letoltam és elindultunk haza, mondjuk azt fél úton vettem észre, hogy a hajában úgy fél lityi eperlekvár képezi a zselét. Hazafelé megint jött a műsor, ezt megelőzve játszóra mentünk, majd parkba, ettünk-ittunk. Megmondom őszintén én leginkább haza mentem volna, enni, zuhanyozni, kifejteni magam a rám izzadt farmerből, levenni a szorító melltartót, pisilni egy egészségeset. Délután Szonja műsorozott, egyrészt miért nem lehet ő gumicsizmában 27 fokban, miért nem mászhat fel a tetőre, miért kell kidobnia szakadt esernyőjét, amiből nem mellesleg kiálltak a drótok. Az esernyőért konkrétan anyámnak esett, mert ő dobta bele a kukába, ennél a résznél kapott egy sallert,  (ide lőjetek gyámügy)amit annyira zokon vett, hogy 40!!! percig vinnyogva vonyított. Olyan este 6 körül jutottam el arra a szintre, hogy akár 2kg mákra is elcseréltem volna őket, pedig ha valaki én aztán tényleg utálom a mákot. Ők meg arra a pontra jutottak el, hogy kértek egy másik anyukát. Ennek örömére bevágtam őket fürdeni, és 7-kor már pizsit osztottam letojva, hogy kint még hét ágra süt a nap. Elmondtam egy imát, az internetért és Peppa malacért, mert végre csend volt és eszegetve bámulták a rózsaszín röfögőket. Miután elaludtak leroskadtam és naná, hogy rám telepedett a szaranya érzés. Imádom őket, de néha telítődök és ki kell ereszteni a fülemen a gőzt, mert ha nem akkor a torkomon jön ki, legyen elég annyi, hogy a ma délutáni szófogadó magatartásuk és mindenre figyelésük okán berekedtem. Nem tudom, hogy front van, újhold, vagy negatív áramlások, de nagyon remélem, hogy akármi is az, elhúz a bélbe reggelre. Egy jó hír a végére, apjuk meglepett minket egy szatyor csokival, a jövő hét végi érkezése előtt, úgyhogy Bridget Jones útjára lépek....remélem segít.