Kölöknap :)

A gyermekeknek biztonságra, védelemre, szeretetre és megbecsülésre van szükségük. Arra, hogy engedjük őket létezni, és gyönyörködjünk abban, ahogy személyiségük kibontakozik. "Aki jót akar tenni valaki mással, apró részletekben kell tennie" - írta William Blake, majd kétszáz évvel ezelőtt. Ma sem kell mást tennünk, most is kínálkozik rá lehetőség és alkalom. Persze gyereknap  volt ám minálunk is. Kis (por)fészkünkben nem nagyon terveztek semmit a gyerekeknek, de ugye egy anyuka nem engedheti, hogy nem bulizzanak a lányai, így szombaton felkerekedtünk. Előre egy szót sem szóltam nekik, mert erősen őszbe hajló időjárásunk nem éppen kiszámítható, nemhogy egyik napról a másikra, de még óráról órára sem. Nem volt éppen madárcsicsergés és verőfényes napsütés, de nem esett az eső, ez a tény pedig éppen elég volt ahhoz, hogy nekikerekedjünk. Buszoztunk úgy 20km-t, aztán pedig gyalogoltunk még kettőt, hiába no a szórakozást nem adják ingyen. Félúton szembe jött velünk egy játszótér, amit ugye nem lehetett kihagyni, szóval kicsit csúszott a program. Ahogy odaértünk a lányok szó szerint tobzódtak, volt ott minden népi játék, gólyalábasok, agyagozás, arcfestés, lufihajtogató bohóc, óriás micimackó, panda maci, bohóc. (Itt jegyzem  meg, hogy Kira fél a bohócoktól, Szonja odament fényképezkedni, de Kira belebújt a nyakamba és közölte, hogy "féjek a bojóctól". Volt persze ugrálóvár is, ahol a gyerekek 5 percenként váltották egymást, mondanom sem kell, hogy a kis örökmozgó nem akart kijönni, így odaállt az ugrálóváras bácsi elé, és bociszemekkel megkérdezte: "Én kicsi vagyok, majadhatok?" Persze erre nem lehetett nemet mondani, mire a kis szemtelen már közölte is tényként a bácsival, hogy "akkoj a teszóm isz". :) Nem mondanám, hogy nagyon elfáradtak a nagy hacacáréban, idővel a tesóm is megérkezett hozzánk, de ő sem bírta követni a kis padlócirkálót. Hazafelé még egyet játszótereztünk, besütiztünk és befagyiztunk. Késő délután buszoztunk haza. Nagyon élveztük, mindhárman. A reklámot nem hagyhatom ki, ez a nap nem lehetett volna ennyire szuper, ha nincs Tompa Zoli és a Bárka színpad.