Ovis anyáknapja, első felvonás :)

A két legkisebb a csoportban, Bence szeme kicsit kisírva, de muszáj leírnom Kira kommentárját a kép láttán:

"Mi szejejmesek vagyunk, mejt én kijájjány vagyok!"

Az az igazság, hogy nekem már akkor elszorult a szívem, amikor kicsi Kirát először öltöztettem tegnap ovis ünneplőbe, hihetetlen volt, hiszen olyan érzések dúltak bennem, mintha egy filmet néztem volna, hiszen az én kicsikém még nem lehet ekkora, tegnap született. Képes voltam, húsz percen át kínlódni a pár száj hajával, hogy "tofi"-ban villoghasson a saját kérésére az ünnepen. Tudom, hogy elfogult vagyok, de csak puszilgattam és puszilgattam nem tudtam betelni vele. Habitusából kiindulva mindössze annyit kértem tőle, hogy ha lehet ne hagyja ott a műsort, a főpróbán közölte, hogy unja és ő inkább megy játszani. :) Bevallom amikor kivonultak, nálam bizony eltört a mécses, akkor meg még jobban, amikor a mellette álló 4-5 éveseket meghazudtolva énekelt, csinálta, vigyorgott, nagyon-nagyon büszke voltam rá. Aztán rá kellett jönnöm miért unja, én is untam, mert amolyan kötelező vizsgaprogramnak tűnt, ahol igazából oda sem figyelt az óvónéni és a daduskák rájuk. 3 percen át néztem, hogy kínlódik a csöpp gyerekem a cipzárral, ami lecsúszott és azzal ugye a szoknya is, úgyhogy én mentem oda hozzá és húztam fel. Több anyukának én szóltam, aki kínlódva feszengett a széken, mert a gyereke szó szerint üvöltött, hogy menjen érte, ültesse az ölébe. Őszintén csalódott voltam, mert nem láttam az odafigyelést, csak a mindenáron produktum hajszolást. Nem hiszem, hogy a kicsik kezébe feltétlen rózsát kellett adni tele tüskével, össze-vissza karistolták egymást. A daduska olykor, úgy dobálta ide-oda őket, hogy nem sok kellett volna ahhoz, hogy kitörjek magamból. Sajnos nem csak nekem tűnt fel mindez, este Szonja óvó nénije keresett, ő is végignézte a műsort és fel is tette a keresztkérdést, mit szólok? Amikor visszakérdeztem, hogy az óvónéni felettese szól-e belőle, csak annyit mondott, nem a barátnőd. Ő is mérhetetlenül csalódott volt, mert azt érezte amit én. 

Nem akarok én itt ám negatív bejegyzést gyártani, inkább megdöbbent vagyok....vagy Szonja szerető közegét látva szomorú...őszintén mondom, csöppet sem bánom, hogy az én minim jövőre is kiscsoportos lesz...én meg a szépre emlékezem...a csupamosoly tofis kistündéremre.