2014. január 3., péntek

2013 utolsó napja...

Hát nem mondhatom azt, hogy rosszul sikerült. Nem terveztünk semmit, mert én valahogy nem szeretem, hogy kötelezően érezd jól magad és kötelezően bulizz. Szóval mi spontánban nyomtuk. Először is reggel bejelentkeztek a gyerekkori barátnőmék, hogy most éppen itthon vannak a szülőknél és lejönnének. Még mindig megdöbbent a gondolata is, hogy lassan 38 éve ismerjük egymást. A 4  lányunk meg nő, mint a gomba és annyira jó látni bennük egykori magunkat, hogy éppen ott tudják folytatni ahol éppen abbahagyták, most éppen még nyáron valamikor. Ilyenkor persze van a kisbigéknek ajándék is. A csajaim most éppen  kisállatokat kaptak, szerencsére műanyagból, mondta is a barátnőm, hogy a cica neki Szonja, a kismókus meg Kira és nekem is, sőt meg sem lepődtem rajta, hogy saját maguknak azt is választották a lányok, amit Márti barátnőm gondolt. Bár nem volt időnk a négy kölök mellett nagy beszélgetésre, de minden egyes találkozásból már azzal feltöltődünk ha megöleljük egymást.





Este spontán buli volt, négy gyerek négy felnőtt, hát na bevezettük a csemetéket a zenei kultúrába, Takács Tamásra és Mobilra nyomultunk. Igaz keriapunak olyan 10  körül volt több hívása is a nagy fehér porcelános készülékkel, de azért a pezsgős koccintásra életet leheltünk belé. Azért az megdöbbentő tény volt számomra, hogy a majd 6 éves kislányom már most pasival alszik, de többszöri ellenőrzésre sem tartottam ebben semmi kivetnivalót. Nagyot aludtunk mindannyian, majd az évet maratoni mozizással kezdtük. Akkor még nem sejtettem, hogy ez a 2.-a nem lesz egy sétagalopp, de erről majd holnap...




Nincsenek megjegyzések: