Figyeltem, ahogy gesztikulál, mintha egy felnőttet utánozna. És akkor
egyszer csak rám tört az az érzés. Váratlanul, minden figyelmeztetés
nélkül. Minden szülővel megesik néha. Nézed a gyerekedet egy teljesen
hétköznapi pillanatban, nem egy iskolai előadáson vagy egy
sportversenyen, és egyszer csak rádöbbensz, hogy ő jelenti az egész
életet számodra, és egyszerre vagy meghatott és rémült, szeretnéd
megállítani az időt.
Amikor gyermeked azt látja rajtad, hogy belülről sugárzol, boldog vagy,
örülsz az életnek, az életednek, akkor ne aggódj, érezni fogja, hogy
beszélhet az érzéseiről, problémáiról veled, mert tudja, hogy benned nem
ellenséget, hanem társat lát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése