Nagy az öröm "hózik"

Nem számít, hány esztendős vagy, nehéz izgalom nélkül nézned ez első hópelyheket. Mert amikor elered a hó, akkor senki sem szólhat bele, hogy mit tegyél. Mintha csak felülíródnának az élet szabályai. Nagyon sokáig és nagyon vártuk, végre lekerülhettek a szánkók is a kis ház padlásáról. Mintha a magukat megrázó hófelhőkkel én is leráztam volna mindent magamról, ami az elmúlt két hétben történt. Ahogy belepte a fehérség a sarat, fekete földet, úgy szépen lassan engem is ellepett a nyugalom. Miközben rám ragadt a lányok izgalma, öröme, az arcukon szétterülő mosoly. A piros rózsásra színezett pofijuk. Szonja olyan élvezettel lapátolta a havat, élcelődve lustaságomon, amit nem fogok elfelejteni, ő volt a lapátoló, én pedig a seprő ember. Tudom én, hogy sokak bosszankodnak a hóesésen, az útakadályokon, de mi élvezzük, hogy az út közepén lehet haskolni a hóban, mert nemhogy autó, de még egy árva lélek sem járt arra. Tudom én, hogy sokan szidják a hókotrókat, akik nem járnak semerre, hogy sokaknak úszott a hétvégi programja, mert nem tud autóval elindulni. Sőt megszoktuk a januári márciust is, de olyan jó volt trióban felfelé nézni és versenyezni kinek az arcára esik több hópehely vagy éppen kinek a nyelvén olvad el. Jó volt nézni, hogy még a kutya is velünk örül és bohóckodik, kergette még az eldobott hógolyókat is. Mégis a legjobb a gurgulázó kacagás volt, ahogy kiszakadt belőlük, belőlem, a hóbuckák között a hófelhők felé. Milyen furcsa minél tovább vársz valamit, és már alig reméled, hogy egyszer elérkezik, annál jobban tudsz örülni annak ha mégis megkapod. Apró örömök az életben, ilyen ez a hóesés, aztán elgémberedett ujjainkat olvasztani a kandalló előtt ülve, teát kortyolgatni, összebújva elaludni, tudva azt, hogy odakint még mindig egymást kergetik a hópelyhek..holnap megyünk a hegyre szánkózni...hétfőn pedig csillagos hajnali ég alatt szánkózunk az oviba...de jó lesz :)