Ma reggel megfogadtam, hogy ma nyolckor ágyban kell lenni a csajoknak, persze sejtettem én, hogy nem eszik olyan forrón a leveset, tudom én hogy ez a 3 hét kánaán volt nekik, meg nekem is és olyanok, mint az anyjuk utálnak korán kelni, de azért mindennek van teteje, az én idegrendszeremnek is. 1/2 9-kor mentem velük aludni, és 10 óra, de még mindig zsibvásár van náluk, kb 56269x szaladgáltak ki a nappaliba, estek fel, szedték szét az ágyat. Közel állok ahhoz, hogy kivágjam a magas c-t, nem vagyok büszke erre, de egyszerűen kiakasztottak és kb 1 billiószor magyaráztam el nekik, hogy aludni kell, mert reggel korán kelünk. A legnagyobb bünti most a történetben az, hogy kijöttem mellőlük, és közöltem, hogy addig be nem teszem a lábam a gyerekszobába, amíg nem lesz csend. Ahogy hallom nagyon nem hiányzom :). Tudom én persze, hogy kell pár nap átállni, de egyszerűen muszáj kicsit következetesnek lennem, mert túlontúl engedékeny vagyok bizonyos dolgokban. Aztán meg persze bűntudatom is van, mert frusztrált vagyok, mert nekem sincs kedvem újra korán kelni, sokkal jobban tetszene arra ébredni, hogy a hasamra süt a nap. Szép kis tükört voltam nekik, a pap aki bort iszik és vizet prédikál tipikus esete. Naná, hogy én sem vagyok most álmos és naná, hogy reggel ha Cipő énekli nekünk a Jó reggelt, nem leszek túl vidám.
Ennek az értelmetlen agyszüleménynek, pedig a nagy következetességem vége, hogy Kira rendkívül jól manipulálva engem ikegős sirámba kezdett és igen bementem és pár perc alatt elaludt a karomban, ahogy szokott és igen Szonja is, ahogy szokott a kezem fogva. Igen én vagyok a szendvicsben a sonka, én alszom középen, vagy éppen nem alszom, csak forgolódom, mert rám másznak.Tudom-tudom, könnyen feladtam, mert nekem nagy teher már velük aludnom, pedig én szoktattam őket így....visszanyal a fagyi..nem vagyok túl vidám és nincs megoldókulcsom sem a külön alvásos egyedül elalvós projekthez sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése